Az etika vagy morálfilozófia tárgya az emberi cselekvések, amennyiben
erkölcsi megítélésnek vannak alávetve. Ennek a megítélésnek azonban nem
a cselekvés külső befolyása a tárgya, hanem az ennek alapjául szolgáló
motivumok, az eközben napfényre kerülő akarat-irány és érzület. Eszerint
az etikát az akarás filozófiájának is nevezhetnők.
Az etika feladata többféle. Elsősorban szó van azoknak a pszichológiai
törvényeknek a felkutatásáról, melyek szerint a saját és mások
cselekvéseit morálisan megítéljük vagyis helyeseljük vagy megrójuk. A
morális megítélés eredetének és fejlődésének ilyen megítélése volna
tulajdonkép az alapvető előmunkálata a tudományos etikának. Ez a feladat
egyfelől pszichológiai, másfelől történeti természetű. Annak pontos
pszichológiai elemzése által, ami bennünk végbemegy, mikor a magunk vagy
mások cselekvéseit morálisan megítéljük, kellene egy erkölcstan
pszichológiai alapját megteremteni. Ezt a munkát, amint ezt a
pszichológia általános feladatául megjelöltük, nemcsak analitikailag,
hanem genetikailag és biológiailag is kellene keresztülvinni. Fel
kellene mutatni a morális megítélést s az ennek alapjául szolgáló
erkölcsi érzés eredetét, valamint e folyamatok fontosságát az egyén és a
faj fentartására.
Mivel azonban már a felületes szemlélőnek is fel kell hogy tünjék, hogy
ugyanazok a cselekvések különböző időkben és különböző népeknél
különbözőképen ítéltetnek meg, hogy az egyik kor gyakran épen azt
becsüli és bámulja, amitől a másik irtózik és hogy nevezetesen a morális
kárhoztatás intenzitásbeli különbségei oly rendkívül jelentékenyek,
tehát a tudománynak az a rendkívül terhes és hosszadalmas feladat jut,
hogy a morális megítélést a legalacsonyabb kultúrfokoktól fogva
történetileg nyomozza, hogy esetleg megismerhesse fejlődésének
törvényeit.
Már itt megjegyezzük, hogy az etikának ebbe a történeti részébe még alig
fogtak bele s itt még széles tere nyílik a termékeny, nagyon érdemes és
biztos sikert igérő tudományos munkának, amely főkép monografiai
vizsgálatokra bő anyagot nyújt.
Csak ha az anyag pszichológiai és történeti vizsgálatok révén össze van
gyűjtve és fel van dolgozva, csak akkor lehet sikerre való kilátással az
etika további feladatát megoldani, amelyet legtöbbnyire a
legfontosabbnak tekintenek. Az etikának ugyanis normákat is kell
felállítani az emberi cselekvés számára, melyeknek alapelvekké kell
válniok, melyek szerint cselekvésünket berendezzük s melyek nevezetesen
a kötelességek összeütközésének gyakori eseteiben elhatározásunkat
eldönthessék. Különösen azonban az ifjúság nevelésére lennének irányadók
ezek a normák. Itt sokkal könnyebben juthatnak gyümölcsöző hatásra és
hozzájárulhatnak az erkölcsi fejlődés haladásához. Az etikának ez a
normatív feladata sokkal hamarább és sokkal kiterjedtebb mértékben
dolgoztatott fel, mint az elméleti, történeti.
Az etika vagy morálfilozófia, melyet praktikus filozófiának is neveznek,
eszerint az akarás filozófiája. Feladata abban áll, hogy kikutassa az
erkölcsi megítélés törvényeit és normákat állítson fel az erkölcsi
cselekvésre.