Az intellektualisztikus gondolkodási irány végeredményben azon a
föltevésen alapszik, hogy a lélek, ha a testinek kötelékeitől teljesen
szabaddá tudja tenni magát, tiszta és magasrendű, valamint föltétlenül
biztos megismerést talál. A léleknek ez az eloldása a testtől azonban
olyan gondolat, amely mindig vallási képzetekkel van összekapcsolva és
mélyreható vallásos mozgalmakat keltett.
A Krisztus előtti hatodik században az orfikusok Görögországban
elterjedt szektája a _lélekvándorlásról_ szóló tanával és mély
megváltási szükségérzetével alkalmat adott egy titkos tanítás filozófiai
formulására. Titkos kultuszaiban vagy misztériumaiban a lélek halál
utáni megváltása céljára sokféle szabályt eszeltek ki és misztikus
tanításokat fejlesztettek ki. Az új platonikusok és új pythagoreusok,
akik a Krisztus utáni első századtól kezdve egyre több befolyásra
jutottak a görög és római világban, a miszticizmust filozófiai
rendszerré képezték ki. _Plotinus, Jamblichus, Proclus_ ennek
legismertebb képviselői. A középkorban lép fel azután a keresztény
misztika, amely bő táplálékot talál a túlvilágba vetett erős hitben,
valamint a hús megölésének parancsában. _Eckhardt_ mester, _Berthold von
Regensburg, Johannes Tauber_ és később _Jacob Böhme_ kifejlesztették
rajongó eszméiket és hatalmas hatást tettek.
Az újabb időben a miszticizmus tovább tartja magát és a tizennyolcadik
század felvilágosodása sem tudta elfojtani. A mult század utolsó
évtizedeiben a miszticizmus a spiritizmus formájában újra hatalmasan
föléledt és nagyszámú követőre tett szert.
A miszticizmus, amennyiben filozófiai, azon a gondolaton alapszik, hogy
különösen kedvező körülmények között sikerülhet a tiszta lélekkel, amely
minden földitől felszabadította magát, a legmagasabb igazságokig
feljutni és belső szemünkkel _meglátni Istent_. Ehhez legtöbbnyire heves
kedélyizgalom, a pszichikai erők fokozása és koncentrálása szükséges,
amely csakis az eksztázisban, olyan állapotban lehetséges, ahol a földi
embert lehántottuk magunkról és egészen az isteninek adtuk oda magunkat.
Az ilyen módon fokozott fantázia-tevékenység aztán a legsajátszerűbb
képeket varázsolhatja elő, az eksztatikus hisz ezek valóságában és hívei
vele együtt hiszik.
További gondolata a misztikának, amely a mágiához és varázslathoz
közelhozza, az a hit, hogy a pszichikai erők fokozása által közvetlenül
tud szellemekkel közlekedni s az érzékek közvetítése nélkül magasabb
igazságokat nyilváníttathat ki magának. A miszticizmusnak ezt a nemét,
amelyet manap különösen művelnek, _spiritizmusnak_ nevezik. Azt hiszik,
hogy csak bizonyos személyek (médiumok) képesek a szellemekkel való
érintkezésre s erre a magnetikus vagy helyesebben hipnotikus álmot
használják. Nagyon is sok itt a kísértés durva csalásokra s még neves
tudósok is áldozataivá lettek közönséges szemfényvesztőknek.
A miszticizmus az önmagában való erős elmerűléssel gyakran képes arra,
hogy nem egyszer pszichológiai mélybe-látásra jusson és nevezetesen az
érzelmi életbe mélyen belevilágítson. Amint azonban tudományos formát
ölt és új, titokzatos megismerési források feltárására vállalkozik, – a
tudomány nem utasíthatja eléggé vissza. Ahol a tudomány uralkodik, onnan
nem tünik el minden titok, de eltünik minden titkolózás.
Most azonban ideje már, hogy áttérjünk a genetikus ismeretelmélet
problemáira.