A filozófia tanulmányára nézve történetének ismerete
összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a tudás többi ágaira nézve. Aki
pl. a matematikát vagy fizikát választotta tudományos kutatása
területéül, az megismerkedhetik a kutatás módszereivel, gondolkodási
eszközeivel és eredményeivel anélkül, hogy mind e kutatási eszközök
lassankénti kialakulásának és keletkezésének históriailag utána járjon.
Csak a tudás magaslatára érve kezd talán némelyik bizonyos históriai
szükségérzést érezni és akkor mindenesetre be fogja látni, ahogy ezt
_Ernst Mach_ a fizikáról ismételten hangsúlyozta, hogy az
alapfogalmaknak mély és teljes megértése a történeti fejlődés ismerete
nélkül nem érhető el.
Egész máskép áll a dolog ebben a vonatkozásban a filozófiánál. Itt egy
problémának csak megközelítően helyes megértése históriai fejlődésének
ismerete nélkül csaknem lehetetlen. Aki pl. ezt az állítást hallja:
mindaz, amit itt magam előtt látok, a csillagos ég fölöttem, a házak, a
mezők, a fák környezetemben, mindez csak az én képzetem, csak annyiban
léteznek, amennyiben én észre veszem őket, – az ezt az állítást legelőbb
is esztelenségnek fogja tartani. Történeti kialakulásának ismerete által
nyomban felfogható lesz mindenki számára és csak akkor lehetséges
kritikailag állást foglalni vele szemben, mint ahogy azt alább látni
fogjuk.
Így tehát a filozófia történetének főadataival való ismeretség
elengedhetetlen előfeltétele a filozófiai problémák megértésének és
ezért sokan azt ajánlják, hogy a filozófia tanulmányát történetének
tanulmányozásával kezdjük.
A filozófia története azonban olyan tanulmány, amely annak számára is
nagyon nyereséges, akinek nincs az a szándéka, hogy önállóan
filozofáljon. Megismerjük itt a keletkezését és kidolgozását azoknak a
gondolkodási eszközöknek, melyek segítségével az emberi szellem
lassankint meghódította a világot, megismerjük azokat a vívmányokat,
«melyeket a megszokás és meg nem támadott birtoklás oly szívesen
fosztana meg háládatosságunktól». Ha ma a legtöbb dologban
megkülönböztetjük az anyagot és formát, ha a lehetőség és valóság
fogalmai annyira teljesen közkeletűek lettek, akkor nagyon is könnyen
megfeledkezünk arról, hogy _Aristoteles_ volt az első, aki ezeket a
fogalmakat világosan kidolgozta és használatra alkalmassá gondolta.
A gondolkodási eszközök lassankénti fejlődésének ismerete a legnagyobb
nyereség, melyet a filozófia történetének tanulmányozásából meríthetünk
és az e területet feldolgozóknak, akikben ugyancsak nincs hiány, ezt a
momentumot nyilvánvalóbban kellene kidomborítani.
A filozófia története azonban nemcsak filozófia, hanem történet is.
Nagyon gyakran fejeződik ki a legvilágosabban és legmélyebben egy
filozófiai rendszerben annak a kornak szellemi tartalma, amelyben
keletkezett. Így például, mint már gyakran kiemelték, _Kant_ kategórikus
imperativusa a porosz kötelességtudás lecsapódása, míg a cinikusok és
sztoikusok világpolgársága világosan mutatja a görög nemzeti érzés
hanyatlását.
A filozófia története tehát fontos alkatrésze a filozófia
tanulmányozásának. Mindenesetre megnehezíti a filozófiai műnyelv, amely
lassankint kifejlődött és amelyet okvetlenül el kell sajátítani.
Bevezetésünk ép ezért nagy gondot fog fordítani a legfontosabb
műkifejezések pontos magyarázatára, hogy ezen a módon megkönnyítse a
filozófia történetének tanulmányozását is. Amikor másfelől az egyes
problémák kifejtésénél történeti kialakulásukat is legalább vázoljuk, az
olvasó megismerkedik a történeti fejlődésnek legfontosabb tényeivel és
ezzel bevezettetik a filozófia történetébe is.
MÁSODIK FEJEZET. A propædeutikus (előkészítő) diszciplinák.