A görögöktől maradt ránk a filozófia hármas felosztása, mely kevéssel
_Aristoteles_ után, tehát a Krisztus előtti harmadik század kezdetétől
fogva lett általános. A három rész: a logika, fizika és etika.
_Logika_ alatt értették a megismerésről, a gondolkodás törvényeiről, az
igazság kritériumairól való tanítást és később a valószínűségről való
tanítást is.
A _fizika_ magába foglalta a természettudományt, természetfilozófiát,
kozmológiát, valamint az emberi lélekről és sorsáról való tanítást is.
Később merült fel a _metafizika_ neve, amin a létezőről szóló tanítást
értették, vagyis azt, ami tőlünk függetlenül mint a dolgok lényege kell
hogy szerepeljen, szemben azzal, ahogy a dolgok előttünk feltünnek. A
metafizika elnevezés annak a véletlenségnek köszönheti eredetét, hogy
_Aristoteles_ munkája, amely ezekkel a legfőbb kérdésekkel foglalkozik,
összes iratainak sorrendjében a fizika mögé került és mivel nem volt
külön címe, így nevezték el: ami a fizika után következik (τὰ μετὰ τὰ
φυσικὰ). A név és fogalom mai napig megmaradt, holott alkalmasabb volna
a filozófiának ezt a részét az _ontológia_ – vagyis a létezőről szóló
tanítás – névvel megjelölni.
_Etika_ alatt értették az ember erkölcsiségéről szóló tanítást, de a
régieknek az erkölcsiségről való sajátos fogalma szerint ez inkább a
legfőbb jóról, mint a morális kötelesség lényegéről szóló tanítás. Mint
az etika egy része szerepelt a _politika_, vagyis az államról és
formáiról való tanítás.
A szépről és a művészetről szóló tanítást ugyan tárgyalják alkalmilag
_Plato_, _Aristoteles_ és különösen _Plotinus_, de az ókorban mégse volt
állandó része a filozófiának.
A logikára, fizikára és etikára való felosztás irányadó maradt az egész
középkoron át és ma is alapjául szokott szolgálni a filozófiatörténet
előadásának. Az újabb időben kivált _Verulami Baco_ (1561–1626) és
_Wolff Keresztély_ (1679–1754) más felosztásokat adtak, melyek a
filozófia területét pszichológiai alapon igyekszenek tagolni. Ugyanennek
az elvnek alapján áll _Kant_ beosztása (1724–1804), mely a jelenkorig a
legnagyobb hatású maradt és amelyhez nagyjában mi is igazodni fogunk.
_Kant_ «A tiszta ész kritikája» című művében adja a _megismerés_
filozófiáját, «A praktikus ész kritikája» című műveben az _akarás_
filozófiáját és «Az ítélőerő kritikája» című művében az _érzés_
filozófiáját.
Ennél a felosztásnál megmaradunk mi is. Csak a megismerés filozófiáját
kell két szakaszra tagolni. Az elsőnek a megismerés lehetőségeinek,
határainak, valamint eredetének kérdéseit kell tárgyalnia, míg a másik a
megismerés tárgyával fog foglalkozni. Az első szakaszban eszerint a
megismerés kritikája és teóriája tárgyalandó, míg a másiknak a létezőről
való tanítást, tehát az ontológiát kell tartalmaznia.
Az _érzés_ filozófiája, amint meg fogjuk látni, nem egyéb, mint a
szépről és a fenségesről való tanítás. Ez a tanítás, melyet a
tizennyolcadik század közepe óta _esztétikának_ neveznek, ez idő óta
része a filozófiai szisztematikának.
Az _akarás_ filozófiája az emberi cselekvések föltételeit és normáit
igyekszik megállapítani. Mint gyakorlati filozófia vagy mint _etika_
kezdettől fogva fontos része a filozófiai rendszereknek. Mivel azonban
az emberi cselekvésre nézve nemcsak az egyes akarat, hanem az
_összakarat_ is irányadó, össze fogjuk kötni az etikával a filozófiai
diszciplinák legfiatalabbikát, az emberi társadalom lényegeről való
tanítást, vagyis a szociológiát. Ehhez csatlakozniok kell még egyes
megjegyzéseknek a neveléstan vagy _pedagógia_ általános elveiről.
Mind e filozófiai problémák tárgyalását meg kell hogy előzze a
pszichológia és logika rövid áttekintése, amelyeket joggal tekintenek
előkészítő vagyis propedeutikus diszciplináknak. A pszichológia ugyan
önálló tudomány lett, amely függetlenül minden filozófiai spekulációtól,
merőben empirikus úton igyekszik eredményeit elérni. Nélkülözhetetlen
alapvonása azonban minden szellemi tudománynak és ezáltal belső
összeköttetést nyer a filozófiával. A _logika_ szigorúan véve minden
tudományra nézve fontos mint propedeutika, annál inkább a filozófiára
nézve, amely a kutatás speciális eredményeit általános elvek szerint
kell hogy rendezze.
Mint a filozófiai tudomány fontos része joggal szerepel a _filozófia
története_: volt olyan kor, amikor a filozófia egész feladatát
történetére akarták korlátozni. Ezért ajánlatos lesz egyes
megjegyzéseket itt közbeiktatni e tanulmány fontosságáról.