Ghedimin, ha nem is herczeg, de igazán boldog ember lett Tobolszkban.
Öt gyermeke született ott, mind fiu. Azok sem herczegek, hanem ki timár,
ki szücsmester, de jól megy a dolguk s nem tudnak semmit a
szentpétervári palotáról.
Ez ugyan prózai vég. De nem lehetett elhallgatnunk, mert úgy van s nem
áll egyedül. Hány herczegi család ivadéka cserzi ott a bőrt és nyúzza a
hermelint, a mit az ősei viseltek egykor.
A három Turgenyeff testvér legidősebbike, Turgenyeff Miklós, ki amaz
emlékezetes gyülésben elnökölt, daczára annak, hogy a kitörés alkalmával
külföldön volt, halálra és vagyonvesztésre lett itélve. Az egyik öcscse
Sergius, a mint ezt meghallotta, abban a perczben megszakadt a szive
keservében. A másik öcscse pedig, Sándor, utána ment elitélt bátyjának,
s megosztotta vele a saját vagyonát. Ilyen szivek is teremnek a jég
hazájában!