A kitörésnek egyszerre kell megtörténni az egész országban.
Az összebeszélt terv Zeneidára van bizva egészen.
A művésznő visszalépett a szinpadról, (nyáron különben sincsen opera a
fővárosban) s nem fog, mint szerződött tag újra föllépni. Hanem egy-egy
hangversenyt fog adni majd az őszi hónapokban, jótékony czélokra.
Azoknak a napját maga a hivatalos kormánylap teszi közzé, tíz nappal
előre. Mikor aztán egyszer az lesz hirdetve, hogy Ilmarinen Zeneida
kisasszony a «lelenczház» javára fog énekelni, az összeesküvők tudni
fogják, hogy ez a felkelés napja. Maga a hivatalos kormánylap fogja
széthordani a jelszót az egész országban.
Tehát az ő kezében van az olló, mely a Damokles-kard fonalát elmetszi.
Mind az a súlyos gondolat, a mi ezután következni fog, az ő lelkére
nehezül. A kitörés elháríthatatlan, a megnehezített jármot nem tűrheti
már senki; a rongyos muzsiktól kezdve föl a paloták czímeres uráig
mindenki annak széttörését ohajtja. S a Kalevain népnek még egygyel több
oka van sírni, mint valamennyinek.
De mi történik az uralkodó párral, ha ez a kitörés fellobban? Ők
mindketten úgy szerették, kitüntették, beczézték Zeneidát. Otthon volt,
ha náluk volt.
Hogy szabadíthassa meg őket, a nélkül, hogy a hűségére bizott ügyet
elárulja.
Még egy másik lidércznyomás. – Hát Puskin!
Ő ugyan azt igérte, hogy a nevét ki fogja törültetni a Zöld-könyvből. De
a mikor azt igérte, akkor azt hitte, hogy a czár leányát fogja nőül
venni. Az elmult, Puskinnak nem volt többé oka az északi szövetségből
kilépni. A neve benmaradt a Zöld-könyvben. Ő is értesítve lett az
összeesküvők tervéről, s semmi kétség, hogy a mint olvasni fogja, hogy
Zeneida a «lelenczház» javára föllép, arra a napra ő is itt lesz
Szent-Pétervárott, ha magát a paradicsomot kellene is érte elhagynia.
Hogy akadályozza ezt meg, a nélkül, hogy Puskin jellemére a gyávaság
homály-foltját vesse? Puszta szerelmi boldogság erre nem elég erős.
Ahhoz hatalmasabb erőszak kell!
És jár-kel azután az estárnyékos fák alatt, lelkében ugyanazzal a
disharmonikus hangzavarral, a mi a fényes éjszakát ébren tartja, keresve
egy központot, a mihez egy könnyítő gondolatot lehetne leszegezni.
A czár mélabús s a czárnő sorvadó beteg.
Ők most csak egymásnak élnek s elzárkóztak a világ elől.
A példa hódít, Ghedimin herczeg is kibékült nejével s többé Zeneidát nem
látogatja.
A szentpétervári társaság szét van oszolva a negyven Néva-szigetre s
kiki otthon szeret maradni; megszünt minden társasélet. Minden
látogatóban Arakcsejeff titkos kémét véli a meglátogatott.
Tökéletes szélcsend van.
Még levelet sem irnak az emberek egymásnak, a cabinet noirtól rettegve.
Puskin nem hallat magáról semmit. Ő otthon ül pleskovi magányában s ha
elhallgatja boldogságát, arra száz jó oka van. Lehet, hogy Betszi irt is
azóta Zeneidának, hanem hát a levelek halandók. Ki tudja, mi kézbe
kerültek?
Ez a nagy csendesség, otthonmaradás, kibékülés kezd nyomasztóvá lenni.
Galban lovagnak utasítása van, hogy szaladgáljon egyik nyári lakból a
másikba s tervezzen valamit, hogy kezdjenek el az uraságok mulatni! Ne
üljön már minden férj a felesége mellett.
Szó van róla, hogy a szép Ghedimin herczegnő fogja megtörni a jeget
(nyáron) s az előkelő társaságot egy nagyszerű estélyen egyesíteni
fogja: Nagyboldogasszony napján, a Masinkák ünnepén. S hogy tüntetőleg
kimutassa férjével tökéletes kibékülését, el van határozva az ünnepélyre
meghivni Zeneidát is.
A büszke herczegnő meghivja a házához a szintoly büszke szinpadi
királynét, a kiről azt beszéli a világ, hogy az ő férjének kedvese volt.
Csak «volt». Nehéz megmondani, melyik asszonynak a bátorsága lesz
nagyobb, azé-e, a ki a másikat meghivja, vagy azé, a ki a meghivást
elfogadja?
De nemcsak azt szándékozik megtenni Corinthia, hanem még azt is, hogy
meghivót küldjön Bethsábának; sajátkezűleg irt hizelgő, megbocsátó és
megáldó levél kiséretében. S hogy annál nagyobb kedve támadjon a fiatal
menyecskének a meghivás elfogadására, abban a levélben azzal is biztatva
lesz, hogy Corinthia kieszközlendi számára az uralkodó pár általi
fogadtatást. Bethsába bocsánatot kérhet a czártól merész lépéseért és
egyúttal kegyelmet férje számára, a kit kegyvesztettség odarekesztett
Pleskovba. Ez a kecsegtetés nagyon csábító csalétek.
Mindezeket Galban lovagtól tudta meg Zeneida.
Vajjon mi czélja lehet ezekkel Corinthiának? Mit akar Bethsábával?
Hisz a lehetetlenséggel határos, hogy ez a fiatal asszony a mézes hónap
alatt eljöjjön boldogsága ligeteiből, egyedül, a férje nélkül, a kinek
nem szabad őt idekisérni.
És mégis, hogy ha ez megtörténhetnék: lenne ebből még valami.
Zeneida egy hiányzó lánczszemet vélt egykor feltalálni Bethsába
alakjában. Most megkisérlé beleilleszteni e karikát a lánczba.