_Több szalmaözvegy_ aláirással egy asztaltársaság utbaigazitásokat kér
tőlem ama boldogtalan férjek számára, akiket szerető hitvesük a nyári
hónapok idejére egyedül hagy itthon, ebben a kietlen nagy városban.
Mivel az elhagyottak és a szerencsétlenek sorsa mindig részvétet kelt a
szivemben, készséggel eleget teszek a kérdésnek s ezennel összeállitom a
szalmaözvegyek kátéját, még pedig, ahogy szokás, dióhéjban.
1. §.
Nem okvetlen szükséges, hogy az ember egyetlen éjszakán az összes
mulatókat és kávéházakat bejárja. Egy éjszakán tökéletesen elég, ha a
szalmaözvegy két mulatót és nyolc kávéházat megtisztel a jelenlétével. A
bölcs és mértékletes beosztás nagyban hozzájárul a lélek harmóniájához.
2. §.
Egyáltalában nincs értelme annak, hogy a szalmaözvegy az utcán, vagy a
szolidabb kávéházakban minden különösebb ok nélkül „tyuhaj, haj, haj,
haj“ kiáltásba törjön ki. Az okos ember még a tuláradó örömét is
óvatosan elrejti a külvilág elől.
3. §.
A szalmaözvegy határozottan téved, amikor azt hiszi, hogy a pincérek
össze fogják téveszteni a walesi herceggel, ha annak a nagykalapos
hölgynek, akivel az éjszakát egy szeparéban együtt tölti, három
ugynevezett finom falatot, öt befőttes omlettet s kilenc giardinettot
fizet, a nagyszámban elfogyasztott pezsgőkön felül. A pincérek ez
esetben nem a walesi hercegnek tartják, hanem egy agyalágyult vén
szamárnak.
4. §.
A szalmaözvegy, amikor hajnali öt óra felé nyugalomra tér, föltétlenül
rosszul cselekszik, ha a házmestert „hoci ide, vén cimbora!“ kiáltással
zokogva a keblére öleli. A házmester ugyanis, aki a duplájára fölemelt
kapupénzt sokkal többre becsüli, mint a leglángolóbb szerelmi vallomást,
később, ha a borongós ősz elérkezik, a szőnyegporolás viharai közben
okvetetlenül megemlékezik erről az epizódról, mert reméli, hogy ezzel
nagy mértékben – hozzájárul a szekánt nagysága megpukkasztásához.
5. §.
A távollevő feleséghez intézett sóvárgó leveleket az ember sohase irja
abban a szeparéban, amelyikben a barátnőjével együtt mulat. Mert ismét
megtörténhetik, ami már egyizben megtörtént: hogy a becsipett kis szőke
titokban ezt az utóiratot csempészi a levélre: „Csak tessen egészen
nyugodtan lenni, én jól vigyázok a mucusra. Virágvölgyi Nünüke,
szininövendék.“
6. §.
Fiatal nőket, este tiz óra után, az ember nem fogad a szalmaözvegyi
otthonában, azon a cimen, hogy a kiadó lakást nézik. Lehetnek ideges
feleségek, akik még ezt az ártatlan epizódot is félremagyarázzák.
7. §.
Az okos szalmaözvegy óvakodik azoktól az uriemberektől, akik – egyéb
kenyérkereső foglalkozás hiján – a nyári hónapokban mint ugynevezett
inspekciós busulnok-ok tesznek szert kellemes szinekurára. Ezek az urak
ugyanis juliustól szeptemberig abból élnek, hogy este hétkor jólelküleg
hozzászegődnek a kiszemelt szalmaözvegyhez s cigánymuzsika mellett
együtt busulnak vele hajnalig. Ők azok, akik könybeborult szemmel
fujatják a kurucnótákat a tárogatóssal, de közben harminc szardiniát,
négy fölvágottat s kilenc őszi barackot megesznek, természetesen a
cimborájuk költségére. Hogy mit isznak meg, arról egyáltalán ne
beszéljünk.
8. §.
Annyira még a szalmaözvegynek se szabad becsipnie, hogy az itthonmaradt
szobaleány előtt a feleségéről mint vén és veszekedő hárpiáról
beszéljen. Azt se szükséges elmondani a szobaleánynak, hogy őnagysága, a
ház urnője, csupán tizezer korona hozományt kapott, de ugy költekezik,
mintha kétszázezret kapott volna. Mert igaz ugyan, hogy a szobaleány
mennyei élvezettel hallgatja végig ezeket a bizalmas vallomásokat, de
alkalomadtán, ha a bérfizetség körül nézeteltérések támadnak, a szende
Mari a legnyugodtabb hangon vágja oda ájuldozó urnőjének:
– Az én bérem nem hozomány, hogy a nagysága svindlizzen vele.
9. §.
Az se okvetlenül szükséges, hogy a szalmaözvegy a fönmaradást tisztára
öncélképpen kultiválja. Aki csupán azért virraszt hajnalig, hogy egy
magasztos elvhez hü maradjon, nem cselekszik okosan. Ha tehát valakinek
gyomorgörcse, oldalnyilalása, vagy fejgörcse van, kivételesen már
éjfélkor is nyugalomra térhet, anélkül, hogy ezzel a kar becsülete ellen
vétkeznék.
10. §.
Arról a komoly tényről, hogy őnagysága a fürdőből hazakészülődik, bölcs
szalmaözvegy az összes Miciket, Ducikat, Nusikat és Tusikat előzetesen
és idejekorán értesiti. Igy bizonyosan elkerüli azt a kellemetlenséget,
hogy a Micik, Ducik, Nusik és Tusik, mikor őszszel a feleségével jár a
Koronaherceg-utcán vagy a dunaparti korzón, tréfásan megfenyegessék az
ujjukkal s félhangosan igy szóljanak hozzá:
– Nyomorult, hát ilyen hamar hütelen lettél hozzám…
*
A tanácsokat, ha akad még, aki reflektál rájuk, szivesen folytatom.