88. Az egyszeri lyány meg a halál.

Vót a világonn ëgy embër mëg annak ëgy lyánya.

Az az embër ëcczër elmënt a vásárra, a lyány magába maratt. Monta az

apjának, hogy »ha kend elmëgy, én kivel hálok? magamba félek!« »Hát,

lyányom! hí valakit, oszt majd nem fész!«

Úgy is vót. Az embër elmënt, a lyány magába maratt.

Estefele kiáll a kapuba, elkezgyi: »Hé, valaki! gyere velem hányi!«

Messzirű odaszól ëgy hang: »tëgyé fël vizet!«

A lyány mënt a konyhára, tüzet rakott, fëltëtte a vizet. Várta, hogy maj

csak gyön má valaki. De nem gyött. Mëgúnta a várakozást, kiállott a

kapuba mëgint. »Hé! valaki! gyere velem hányi!«

Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből; Magyar népköltési gyüjtemény 9. kötet · 第 132 / 222 题