Beleöntötte, de a »valaki« mém mos së gyött.
Mëgint kiáll a lyány. »Hé, valaki! gyere má velem hányi!« A hang közerrű
aszongya: »mënëk!«
Má a másik pillantásba a pitarba vót a sárgalábú halá. Odamëgy a
teknőhö, a vizbe tëszi a lábát, aszongya a lyánnak: »gyere ide, lyányom!
mosd mëg a lábamot!« A lyány odament, mosta is, de nagyon sárgállotta a
lábát. »Ennye, bácsi! de sárga a maga lába!« Aszongya rá a halá:
»bizony, lyányom! sok sírba besoppatt má a!«
Mikor a lábával végezëtt, aszongya a halál: »mosd má mëg, lyányom! a
körmömöt is!« A lyány azt is mëmmosta, de azt is rëttentő sárgának
látta. »Ennye, bácsi! de sárga a maga körmei!« »Bizony, lyányom! sok
halottakot kikapart má a!«
A hogy a körmit megmossa a lyány, aszongya a halá: »gyere má lyányom!
mosd mëg a fogamot is!« A lyány mosta azt is, de az még sárgább vót,
mint a lába, vagy a körmi. »Ennye, bácsi! de sárgás a maga foga!«
Aszongya rá a sárgalábú halá: »bizony, lyányom! sok halottakot is
bekapott má a! Ham! tégëd is bekaplak!«
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Szabó Éva parasztasszonytól. Lejegyzés
ideje: 1904 január._