Gyerëkkoromba écsanyám kikűdött a libát őrzenyi, de én elaluttam, a liba
elveszëtt, écsanyám mëg jó mëvvert, oszt elkergetëtt hazúrú.
Én mëg mëntem, mëndëgétem, olyan hideg vót, majd mëffattam. Rám akatt
két betyár. Az ëgyik aszonta: »öllyük mëg!« – de a másik fogott
mellettem, aszonta, hogy: »në öllyük mëg! tëgyük ëgy hordóba!« Úgy is
vót. Betëttek ëgy hordóba. Azutáng fogtak ëgy farkast, annak a farkát
begyugták a lyukonn, én mëg nem tuttam, hogy micsoda? csak mëffogtam. A
farkas mëg szalatt, szalatt, mës së át a házunkig.
Igy gyöttem én haza!
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Szabó Éva parasztasszonytól. Lejegyzés
ideje: 1904. január._