Mikor Krisztus az embërt teremtëtte, ott kajfërtoskodott[79] mellette
Szent Pétër is.
Kapta magát Szent Pétër, fëlütött benne a ke, fëltëtte, hogy ő is csiná
má embërt.
Csinát is. Nagy hëgyësenn vitte Krisztus elejbe az embërt. De mikor
Krisztus mëllátta, olyant nevetëtt rajta, hogy még a könnyűji is hullott
bele.
– Hát mit nevet? – kérdëzte Pétër.
– Azt, te szërëncsétlen! hogy a fejit mëffordítva tëtted a nyakára!
Pétër elszégyëllëtte magát, hogy nem tud sëmmit, de azután maga is
nevetëtt rajta. De azé nem törte össze, ha odaszót Krisztusnak:
– No! Uram! azé jó lëssz ek kötelesnek!
Igy teremtëtte Szent Pétër a kötelest.
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Putyó Ragó Jánostól. Lejegyzés ideje:
1904. julius._