Mikor még Krisztus Urunk a fődönn járt, vele járt Szent Pétër is.
Szent Pétërnek vót ëgy szamara, a kit hordozott ő a vásárra ide-oda, de
mikor árolta, mindég igazat mondott. Elmonta, hogyha kérdëzték: van-ë
valami baja az állatnak? – elmonta, hogy biz a kehës, nem húz, kényës,
hát hogy ëgyszóval nem jó a szamár.
Hogy vëtték vóna mëg!?
Elkezdëtt Krisztusnak panaszolkonnyi, hogy a szamáronn sëhogysë bir
túlannyi, nem tuggya, mé!?
Aszongya neki Krisztus:
– Hát azé nem tudod elannyi, mer igazat mondol rúlla, gyalázod!
Dícsírnyi këll agyba-főbe! nëfé! majd eladod akkor!
Pétër letközelebb úgyis tëtt, oszt minőt csudákozott, hogy elatta!
Innet mongyák azt, ha valaki igazmondásáé rosszú jár, hogy – új járt,
mint Szent Pétër: igazat mondott.
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Putyó Rago Jánostól. Lejegyzés ideje:
1904. február._