Vót ëcczër ëgy katona. Az annyátú kapott ëgy aranyat, oszt effelëtt való
nagy örömibe, hogy ő neki ilyen nagy pézi van, bemënt a templomba hálát
annyi az Istennek!
Mikor beért a pap épen akkor rógyikáta, hogy a ki ëgy krajczárt ad a
szëgénnek, száz krajczárt kap érte az Istentől, a ki ëgy aranyat ad,
annak száz aranynyal fizet vissza az Isten! Mëgörűt nagyon, allyig
várta, hogy kimëhessënek a templombú. Mikor kimëntek, ott át ëgy vak
kódús az ajtóba, benyút a zsebbe, annak a markába nyomta az aranyat.
Avval mënt tovább. De allyig lépëtt ënnëhányat, má mëbbánta. Mënt
visszafele, hogy maj visszakéri, de má a kódús akkor nem vót ott,
hazamënt.
Kitudokáta, hun lakik a kódús, oszt tartott oda.
Kérte ő az arannyát, de a kódús aszonta, hogy ő nem látta az arant,
Isten ucscse! a hogy csakugyan igaza vót, mer vak vót! De a katona
követelte ám nagyon. A kódús esküdözött égre-fődre, hogy ő visszaanná
szívesenn, de ő neki fussék ki a szëmi, ha tud rúlla!
– No! jó! mëgá! gondolta a katona, úgy tëtt, mintha kimënt vóna:
mëgnyitta az ajtót, de vissza betëtte, oszt odbe maratt a házba.
A vak kódús azt hitte, hogy kimënt a katona, aszongya a pajtásának, ëgy
másik vak kódúsnak:
– Hát hounë! maj bolond vagyok vissza annyi! minek atta akkor!
Elmonta oszt, hogy van ő neki arannya anná több is, az ágy alatt van ëgy
szakajtóba.
– Bolond kend! – mondja a másik kódús, – mé tartya szakajtóba, onnat
könnyen ellopják! lássa! én sipkába tartom!
Avval elévëtte a sipka aranyat:
– Emellye csak mëg!
De a kódús helyëtt a katona emelte mëg, így oszt könnyen el is
emelhette.
Otki mëgolvasta, hát épen száz vót.
Az Isten ëgy helyëtt csakugyan százat adott neki.
_Eger, Heves vármegye. Özv. Bozsik Imrénétől. Lejegyzés ideje: 1904.
augusztus._