– Jó van! de most má, tolvaj! të mëg lopd ki alólla, hogy a madár eszre
në vëgye!
A tolvaj ëgy-kettőre ott vót az öt tojással, a madár mëg csak ült
szépenn, eszre së vëtte, hogy tojás nincs alatta.
– Ez is jó! – monta a kirá. – Most má, te vadász! lőtt szét ezëkët a
tojásokot ëgybű!
A vadász ëgy lövésbű szétlőtte mind az öt tojást.
– Em mán fájín! De mos má, szabó! varrd össze a tojásokot úgy, hogy në
lácczassék mëg rajtok, hogy el vótak törve!
A szabó nekiesëtt, úgy járt a kezi, mint a motóla, a tojásokot
ëgy-kettőre összevarrta olyan szépen, hogy nem lácczott azon sëmmi
repedés.
Aszonta erre a kirá:
– No! má látom, hogy tuttok valamit, de ha a lyányom valamëllyitëk
mëgszabadítaná a sárkántú, annak annám feleségű!
Válalkoztak ők arra is.
A csillagász a lyánt mëllátta a sárkány ölibe, a tolvaj kilopta, úgy
hogy a sárkány csak akkor vëtte eszre, mikor má a négy testvér a
tengërënn vitte a lyánt ëgy csónakba. Szát is utánnok mingyá mindën
erejibű.
Lë akart rájok csapnyi, mint a csirkére a hélya, de a vadász abba a
szentbe lëlőtte, úgy, hogy dögölve húllott a csónakba. De hogy a
sárkánnak nagy dëbëlla testyi vót, a hogy lëesett, a csónak mëgrepedt.
Most dógozott ám a szabó, ha láttátok vóna! én úgy láttam, mint most!
nincs az a gép, a ki új járjék, mint az ő kezi. Be is varrta a csónakot
ëgymásután.[71]
Akkor hazavitték a lyánt az apjáho. Csakhogy négyiké nem lëhetëtt, hát a
kirá ëgy-ëgy tarisznya pézt adott nekik, a mivel mind a négyenn
hazamëhettek, oszt hóttyig eléhettek belűlle.
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Gyűrő Klári parasztmenyecskétől.
Lejegyzési idő: 1904. márczius._