Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy kirá. A feleségi mëhhalt, de
mëhhatta, hogy në temessék el, ha a templomba vigyék, azután, mer vót
három lyánya, hogyha lyányajinak mindën nap új ruhát aggyonak, mëg a
lyányok háza elejbe mindën nap sirbakot állyonak.
Úgy is vót. A kirá mindënt út tëtt, a hogy a feleségi mëhhatta. De a
sirbak má annyira fogyott, hogy odalëtt neki mindën katonája, mán ő
rajta vót a sor. Ő mëg aszonta, hogy nem mëgy sirbakolnyi, majd ő vele
is kituggya: mi törtínnyék! mint a többivel.
Eszibe jutott, hogy van neki ëgy öreg, régi, hű szógája, Baka János, azt
híjja el, az tán majd válalkozik sirbaknak.
Elhívatta, elmonta neki a sort. Baka János aszonta, hogy mëttëszi
szívesenn, hacsak lëhet.
Má az nap estére ott is vót a kirákisasszonyok pitarjába. De úttyába
tanákozott ëgy öreg embërrel, a ki azt tanácsolta neki, hogy »hallod-ë!
mën në idd a három puhár bort, a kit annak, mer elalszol, ha öncsed a
kelebedbe. De úgy tëgyé, tudod-ë?!« Baka János mëffogatta.
Este várakozik ő ott a pitarba. Tiz órakor mëgáll a ház előtt ëgy tüzes
hintó, benne három ördög, szának lë, mënnek a kirákisasszonyoké. Mikor
bemëntek, gyön ki a három lyány ëgymásután, mindëgyik mëkkinállya egy
puhár borral. Baka János nem itta mëg, ha a kelebibe öntötte mind a
három puhárral.
Azok elmëntek, ő mëg lëfekütt.
Rëggel, mikor fëlérzëtt, má a lyányok elé vótak. Baka János is mëgy be a
kiráho, jelëntenyi, hogy még él. A kirá örűt mëg monta is, hot tutta ő,
hogy az ő János baráttya mindënt jó végez.
Másnap este mëgínt úgy vót mindën. Harmagyik este az útonn mëgint elejbe
kerűt Baka Jánosnak az öreg embër.
Aszongya az öreg, adott neki ëgy sipkát: »ne ë ez a sipka! ha ezt a
fejedre tëszëd, sënki së lát mëg; mikor az ördögök elviszik a lyányokot,
ereggy tísis, ülly fël a kocsira valahun, oszt nézd, mére, hova mënnek?
de vigyázz, hogy a sipka lë në essék a fejedrű, mer akkor véged van!«
Baka János zsebrevágta a sipkát, mëkköszönte az öregnek a szívességit,
avval mënt sirbakolnyi.
Este tíz órakor újfënt itt van a tüzes hintó mëg a három ördög. Itatnák
Baka Jánost, de az së vót hülye: a lajbi alá öntözgette, a kelebibe.
Mikor indúnyi akartak, fëltëtte a sipkát ő is, a kocsinak letëslet
hátullyára ült, oszt kísírte őköt, a hova mëntek, – a pokolba.
A hogy odaérnek, má messzirű hallotta a nagy rívást, szalad a három
lyány szoptatnyi a bőcsőhő, mer má mind a háromnak gyerëki vót. Ő látott
végig mindënt, ott át a Plútódrómó hátáná.
Mikor a lyányok mëszszoptattak, hozzáültek a vacsoráho. Baka János is
ott ëtt velëk, de őt nem látták. Hogy a vocsorának végi vót, ëgy
aranpuharat, kést, villát a zsebbe tëtt János bácsi, hogy vihessék is
valami jelt onnat a kirának.
A lyányokonn mëg má akkor a fájin új ruha csupa rongy vót, csak itt-ott
lógott rajtok belűlle, mind lëszëtte rúllok a sok miling.[54]
Nemsokára indútak haza. A tüzes hintóba beleült a három ördög mëg a
három lyány, de má mind a három meztelen vót, úgy indútak el a főd
alatt. Baka János mindënütt utánnok. De má mikor gondolta, hogy közel
vannak, ő előre mënt, oszt lëfekütt a pitarba. Látta is a három meztelen
kirákisasszont, a hogy mëntek befele pihennyi.
Rëggel elmënt a kiráho, elmondott neki mindënt, a mit látott. A kirá
rögtön elkűdött a lyányoké, hogy »itt lëgyënek ebbe a szentbe!«
A lyányok ott is vótak. Akkor a kirá monta Baka Jánosnak, hogy mongya el
csak végig-hosszig, a mit látott. Baka János elmonta. Mire a végire ért,
a három lyány mëttisztút, oszt galambképibe szát fël az égbe.
A kirá felibirodalmát Baka Jánosnak ajándékozta, a ki hóttyig
becsületësenn ét belűlle, mét táng máma is él, ha mën nem halt.
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Tinger Jóska, kovácstól. Lejegyzési idő:
1904. január._