Hun vót, hun nem vót, hetedhét orszägonn is túnat vót, vót ëgy kirának
három fia. Egy kënyérënn vótak, szerették ëgymást, békességbe is éltek
vóna, de a közepsővel sëhossë tuttak jóra gyönnyi, av vót a
letszófogadatlanabb.
Ëcczër má az öreg kirá mëgúnta a vele váló bajlódást, aszonta a másik
két fiának:
– Hallyátok-ë, gyerëkejim! sikkajjátok el valahova ezt a közepső
gyerëkëmët, Miskát, mer nekëm mëg këll bolondúnyi, ha ez itthonn marad!
A két testvérnek nagy gond ütte a fejit, hogy micsinállyonak ők a
testvérikkel! Mëg nem ölhetyik, el nem veszthetyik! micsinállyonak ők? –
Utóllyára a nagyobb kitanáta.
Levelet írtak az ördögök királyának, Rút fëlséginek, hogy van nekik ëgy
testvérik, az szeretne hozzá szógálatba ányi.
A testvérikkel oszt mindég csak azonn vótak, hogy hogy’ üldözzék el.
Szitták, piszkolták, fëlhánták neki azt is, a mit ëtt, úgy, hogy nem
győzte má a sok szót hallgatynyi, bemënt az ëstállóba, fëlkantározta a
letrosszabb lovat, azonn elmënt Rút fëlségihë, az ördögök királyáho.
A hogy odaért, három napig pihent, aggyig mëg mëgösmerkëdëtt a házná
mindënvel, az ördög lyányával: Juliskával is. Nem igën mutatták
ëgymásnak, de biz ők nagyonn mëgszerették ëgymást.
Mikor a három nap elmúlyik, aszongya neki az ördög:
– No, fiam! hát máma mëgkezdëd a szógálatodot. Nállam három nap az
esztendő, ha azalatt kedvemre tuccz cselekënnyi, mël lëszëk veled
elégedve! Máma pegyig al lëssz a dógod: van a ház hátáná ëgy halastó, ha
të azt nekëm rëggerre ki nem hordod, fël nem ásod, kölest nem vetsz
bele, abbú a kölesbű rëggerre nekëm ëgy tával mëgzsírozva, mëgczukrozva
nem hozol, akkor véged! Értëtted-ë?
Miska úgy tëtt a fejivel, hogy értëtte, pegyig dehogy értëtte! Kimënt az
óba, odaült a ló faráho, oszt gondolkozott nagyonn.
A hogy ő ott gondolkozik, Juliska odbe kereste, de nem tutta, hova
lëhetëtt Miska, nagy keresgélés után úgy tanáta mëg a hídlás véginn
ülve.
– Szívem szép szerelme! ásó, kapa válasszon el ëgymástú! mi bajod!?
– Në kérdëzd azt, Juliskám! – monta Miska – ússë tuccz të azonn
segítenyi!
– Nem tudok? hát honnat tudod të azt? mondd el csak, hátha igazítanék a
dógodonn valamit!
Miska oszt elmonta végig-hosszig, mit parancsolt neki Rút felsége.
– Ha csak az a baj, – monta Juliska – akkor arrú maj tëgyünk!
Avval bemënt a házba, elévëtte a nagy könyvet, oszt a hány levelet
forgatott mëg benne, annyi ördög át elejbe. Mikor mán elëgenn vótak,
mëpparancsolta nekik a Miska dógát, de hogy rëggerre készenn lëgyënek
vele!
Szalatt az ördög mind, mint a rossz, sürgöttek-forgottak, másnap
rëggerre má Rút fëlséginek az asztalán párolgott a friss köleskása jó
mëgzsírozva, mëgczukrozva.
Jó is lakott belűlle Rút fëlségi, négyszögre át a hasa tűlle.
Mikor mëgëtte, odamëgy hozzá a feleségi, aszongya neki:
– Hallod-ë, hé! ha të tuccz ëgyet, ez tud kettőt![28]
– Az ám! a kutyafitta! – monta az ördög a száját nyalogatva.
Miska mëg má akkor tutta, hogy jó van mindën, nem këll búsúnyi, csak
ezután lëgyék még valahogy!
Mikor az ördög mëffrüstökölt, kimënt Miskáho.
– No, fiam! embër vagy! eggyig mëv vagyok veled elégedve! Most kiadom a
parancsot mëgint, ha mëttëszëd, sëmmi bajod së lëssz! – Van itt ëgy nagy
erdő, ha të azt rëggerre ki nem szëdëd tövöstű, mindënëstű, szőlőt nem
veccz bele, rëggerre ëgy tányír szőlőt mëg ëgy üveg bort nem hozol,
akkor véged! Tudod-ë! hát jó jegyezd mëg!
Miska most má nem nagyon vakargatta sëhun së, tutta má ő, hogy Juliska
kihúzza a sárbú.
Úgy is vót.
Miska ott ült a gádorba,[29] pipázott javába, mikor Juliska odamënt,
oszt mëkkérdëzte, mi az újság?
Miska elmonta apróra az egészet.
Juliska odbe kezibe vëszi a nagy könvet, forgat benne, a hány level
fordút, annyi ördög át elejbe.
Akkor elejbëk át, keményenn mëpparancsolta nekik, hogy mit tëgyënek!
Azok örűtek, hogy ëgyeb baj nem lëtt, mëntek, oszt csináták, a mit
montak.
Másnap rëggerre Rút fëlséginek az asztalánn vót a tányír szőlő mëg az
üveg bor. Az erdő helyinn mëg csakúgy húzta a sok érëtt girizd a sok
szőllőtőkét.
Aszongya erre Rút fëlséginek a feleségi:
– No! ha te tuccz ëgyet, az tud kettőt!
Mikor az ördög az üvegbű az utóssó kortyot lënyelte, mënt ki újfënt
Miskáho.
– No, fiam! má két parancsomot teljesítëtted, ha a harmagyikot is
mëttëszëd, embër lëszël! – Hetedhét országonn túl, de még az ópërënciánn
is túnann van nekem ëgy nagyon jó barátom, ha të ezt a levelet oda nem
viszëd, oszt még rëggerre vissza nem gyössz, hát véged!