Ënczëlla rászót: »Én vagyok, Ënczëlla, a teknő alatt!«

Fëlhozták mingyá. Szép vót nagyonn, a kiráfinak rögtön mëgtecczëtt.

Fëlpróbáták a czipét neki is, hát fájinú a lábára illëtt.

Akkor a kiráfi: »szívem szép szerelme! të vótá a templomba! én innen

elviszlek, magaméé tëszlek, én az ettéd, të az enyim, ásó, kapa választ

el ëgymástú!«

A mostohát majd mëgëtte odabe az íríccség.

Akkor mëgesküttek, lagzit laktak, faggyút sz....k, avval világítottak.

Még most is ének, ha mën nem haltak.

_Besenyőtelek, Heves vármegye. Dankó Anna szakácsnőtől. Lejegyzési idő:

1903. december._

Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből; Magyar népköltési gyüjtemény 9. kötet · 第 42 / 222 题