El is mënt a kiráho, oszt jelëntëtte neki, hogyha eggyig a lyányát sënki
mën nem birta őrzenyi, maj mëgőrzi ő, csak aggyonak sonkát, bort mëg
kenyeret, oszt ereszszék be a templomba.
Mindën úgy történt, a hogy ő kivánta. A kirá nagyonn mëgörűt, hogy akatt
valaki a lyányát mëgőrzenyi. Adatott neki mindënt, a mit kért,
kinyittatta neki a templomot, hogy »no! végezze Isten nevibe!«
A lyány ott feküdt a templom közepinn kiterítve.
A hogy elgyött az éfé, kikelt a lyány a koporsóbú. A kis rák úgy
mëgijett: ëgy krajcár së maratt a zsebibe, bebújt az oltár mellett ëgy
szentbe. A lyány mëg szaladozott le s fël a templomba, oszt mindég azt
kiabáta:
– Hun vagy! hun vagy!
A kis rák fét nagyonn, nem birt többet mondanyi anná, hogy: – Itt!
De a lyány arrú nem igën tanáta mëg! az ideji eljárt, oszt vissza
këllëtt neki fekünnyi.
Másik écczaka éfékor kikelt a lyány a koporsójábú mëgint. Elkezdëtt
szaladoznyi a templomba idestova, keresëtt vóna valakit, ha tanát vóna,
mikor az ideji elgyött, mënt, hogy fekszik vissza a helyire. Hát a kis
rák mëg ott vót má a koporsóba. Kérte őt a lyány Istenre, szentre,
Máriára, hogy csak győjjék ki onnat, de a kis rák mëg së mozdút, még
ëcczër a lyány ideji elgyött, a mikorra oszt mël lëtt szabadítva az
elkárhozástú.
Akkor fëlugrott a kis rák, karonfogta a királyánt, oszt mënt vele haza.
Otthonn, mikor az apja a lyánt mëllátta, örömibe-ë? mibe-ë? úgy
mëgijett, hogy mingyá mëhhalt.
A kis rákfiú mëg elvëtte a királyánt feleségű, övé lëtt a kiráság is,
csaptak olyan lagzit, hogy Inczidátú Bonczidáig folt a sárga lé.
Boldogok lëttek, mém most is élnek, ha mën nem haltak.
_Eger, Heves vármegye. Mészáros Ferenc kapástól. Lejegyzés ideje: 1904.
aug._