Vén zsidó volt már ifjúkorában is – és öregkorában is zseniális és
szeretetreméltó gyermek maradt. Szellemes és kesernyés arcú, örökké
fáradt és soha pihenni nem tudó kis ember volt, akinek lelkében a
fülemile fészkelt.
A velem egyívású írói nemzedék, melynek első próbálkozásai összeestek az
ő fényes sikereinek idejével, olyan áhitatos tisztelettel tekintett föl
hozzá, mint az egészen nagyokhoz szokás. Vérbeli magyar költőnek, a
Balassa Bálinttal megindult lírikus lánc egyik szemének tekintettük, és
abban, hogy költeményeinek tárgyát nagy előszeretettel választotta a
zsidó népéletből, valami érdekes különlegességet láttunk, amely új
színekkel gazdagítja költészetünket. Igaz, mindez még a szabadelvűség
aranykorában történt, midőn azt hittük, végleg elintéztük az emberben a
zsidót, ha nem beszélünk róla többet.
Bizonyos, ő maga igen távol volt attól, hogy buzgó zsidó legyen, sőt,
hogy egészen őszinte legyek: nem is ismertem embert, aki annyit szidta
volna a zsidókat, mint ő, bárha zsörtölődésének mindenkor valami
családias mellékíze volt.
Az ő igazi rokonai nem a zsinagógák szomszédságában, hanem Apolló
berkeiben laktak. Heineval rokonságot tartott, de nem azért, mert zsidó,
hanem mert költő volt.
A dal isteni adományát szerfölött megbecsülte magában is, másban is. Ha
írt, akkor az alchimista titokzatos láza vett rajta erőt. Abban is nemes
mesterségének tisztelete nyilatkozott meg, hogy nehezen, a géniuszával
viaskodva alkotott és hogy a renesszánszmester töprenkedő műgondjával
csiszolgatta művét. Keveset szült, de oroszlánokat.
Mint szerkesztő, nagyszerű és rettenetes tudott lenni. A magyar nyelv az
ő polémiáiban finom, fényes és gyilkos vítőrré lett. Mindenrendű és
rangú filiszterrel szemben napoleoni gőgöt mutatott; a dilettánst, ha
Apolló isten közelébe furakodott, elevenen meg tudta volna nyúzni; az
ifjú tehetség együgyű kapkodásaiból azonban rögtön kiérezte az
oroszlánkarmokat, és értett hozzá, hogy jól alkalmazott dicséretével
fölvillanyozza az élhetetlen kezdőt.
A mi írói nemzedékünkből többen igen sokat, némelyek szinte mindent az ő
elmés, eredeti, a szöget mindig fején találó jótanácsának köszönhetnek.
A sors egészben véve mostohán és fukarul bánt vele: ami fény és ragyogás
volt az életében, az költészetéből sugárzott reá.
Költő volt. Magyar költő. Ha tetszik: magyar-zsidó költő. Magyar
keresztények és magyar zsidók egyforma jusson kísérhetik utolsó útján,
csak a nemzetköziek felekezete maradjon távol Kiss József ravatalától,
ha nem akar kegyeletsértést elkövetni.
(1922.)