Ki tud valamit Mikszáth Kálmánnéról? Senki, vagy alig valaki. Ő az az
asszony, akit Thukydides négyszáz esztendővel Krisztus születése előtt a
legjobbnak nevezett, mert legkevesebbet beszéltet magáról.
Kissé meg is hökkenek, midőn nevét itt látom a cikkem fölött… illő dolog
egyáltalában, hogy újságba írjak egy úriasszonyról, aki sohasem akart
egyéb lenni, mint feleség és anya? Az előretörő nyilvánosságot azonban
nem lehet többé visszaterelni. Az ünneplő kedv mostanában annyi fáklyát
gyujtott a nagy palóc körül, hogy nem maradhat homályban az, aki
legközelebb áll mellette.
Mikszáthnénak lenni dicsőség, de bizony nem könnyű hivatás. A nagy költő
ugyanis hét országban a legjobb szívű ember, alkalmazkodni azonban nem
tudott soha. Ő a Deák Ferenc véréből való szemlélődő bölcs, ő maga
ősegészségű lelkének ázsiai mélységeiből merít és ezért a tulajdon
szemében éppoly csalhatatlan, mint maga az élet. Az ő hetvenedik ősapja
talán maga Buddha volt, akit ülve szokás ábrázolni és akinek kezéből
csak tévedésből felejtik ki a hosszúszárú pipát. Mikszáth természetének
ősi és hajthatatlan szivósságát jellemzi az a gyönyörű adat, hogy miután
sok évig élt Szegeden és egy emberöltőt töltött Pesten, ma is erősen
palócos tájszólással beszél még. Pedig azóta hány bánsági sváb gyerek
kapott rá a szegedi beszédre és hány pesti ember felejtette el
Amerikában a magyar szót! Tévednek, akik azt hiszik, hogy Mikszáth
alkalmazkodni tudott a politikában. Ő sohasem alkalmazkodott, csak
voltak időszakai, mikor nem vette komolyan a politikát; ennyi az egész.
Az ilyen ember az otthonában is keleti bölcs, azaz pátriárka, fejedelem,
sőt egy kissé Dalai láma; szerény, de megföllebbezhetetlen; békés, de
csalhatatlan; bőkezű, de mindig kritikán felül álló.
Van Mikszáth Kálmán életében és költészetében valami, ami édes, tiszta
és meleg benyomást tesz. Egy láthatatlan, szorgalmas erő röpdös
körülötte, mely finom és lágy selyemszálakkal fonja körül az ő férfias
és különös egyéniségének ágas-bogas szögleteit. Ez Mikszáth Kálmánné
befolyása.
Mikszáthné egyáltalában a legnőiesebb nők egyike, akivel életünkben
találkozhattunk. Egyszerű, szerény, szinte keresetten szürke, mint a
fülemüle, de azért akaratlanul is rögtön maga felé vonzza az emberek
tiszteletét és rokonszenvét. Öreg emberek is, ha meglátják, az
édesanyjukra gondolnak és azonkívül még sok mindenre: régi úriházak
kedves, bolthajtásos szobájára, hófehér vászonholmikkal telt fiókos
szekrényekre, muskátlis virágágyakra és könnyet szárító, fájdalmat
enyhítő lágy és jóságos kezekre.
Mikszáthné idejében megértette, hogy aki Mikszáth Kálmán hitvese, az
azonkívül nem lehet semmi. Tehát bölcs és hajlékony alkalmazkodással az
ura árnyékává szegődött, a költő visszhangjává lett. Legkevésbbé sem
becsüli túl Kálmán tehetségét, senki sem tudja találóbban megítélni
egyes alkotásait, mint ő, de azért mindegyiket szereti és gondozza, mint
a jó kertész a virágait, legyen a neve rózsa, vagy rezeda. Mikszáthné
maga fölötte elmés és érdekes társalgó, de ha társaságban van, mindig az
urát beszélteti. Pompásan ír; láttam tőle leveleket, amelyek telve
vannak ötlettel, színnel és frappáns megfigyelésekkel. De nyomtatásban
még nem olvastam tőle semmit.
És ez is jellemzi őt: midőn róla akarok írni, egyre az urán jár az
eszem.
Mert Mikszáthnénak nem azért adott fantáziát, elmésséget és akaraterőt a
sors, hogy híres és ünnepelt asszonnyá legyen, hanem azért, hogy
fáradhatatlanul nyomon kövesse az urát és hogy olykor bölcs kerülő
utakon eléje is vágjon. Mert nem könnyű ám a keleti bölcs útjain
eligazodni. Ő a maga fejével gondolkozik és magyarázat nélkül megteszi
azt, amit kigondolt.
Azt mondja, példának okáért:
– A gyereket szeretettel kell nevelni. A gyereknek jó, ha sokat játszik.
Tanulnia is csak játszva szabad.
Ezt más apa is mondta már, tudtommal azonban Mikszáth volt az első, aki
le is vonta elméletéből a következtetéseket, mégpedig úgy, hogy bérletet
nyitott kis fiainak a játékosboltban, vigyenek el onnan mindent, amit
megkíván a szemük; nyilvános iskolába nem engedte őket, és ha otthon
könyvet látott a kezükben, szigorúan rájuk szólt, hogy: takarodjatok
rögtön játszani!
A pedagógus felfogása szerint az ilyen gyerekekből okvetlenül országdúló
emberek lesznek, akik egykor vérrel mázolandják pirosra a honi eget.
Mikszáth Kálmán nevelési rendszere azonban fényesen bevált. Ifjabb
Kálmán és Berci – ma már a maga lábán jár mind a kettő – kitünő
eredménnyel vizsgáztak, a mellett nemcsak gyöngéden szerető fiúk, hanem
ami a legcsodálatosabb, szigorúan fegyelmezett életű ifjak. A költő
egykor teljes megnyugvással testálhatja rájuk nevének dicsőségét.
A keleti bölcs az ő látszólag kacskaringós útján megint csak elért a
célhoz. Elért, mivel alkalmasint számításba vette a csendes és szívós
terelő erőt is, melyet az anya gondossága képviselt. Ez a gondosság
nevelő tendenciát tudott adni az apa kényeztetésének, fel tudta kelteni
a fiúk ambícióját, titokban tanítókat járatott a házhoz és meglepte és
elragadta az egész családot a sikerekkel, melyeket fiaival eléretett.
Ennek az anyai gondosságnak – minden jó asszony anyja is az urának –
köszönheti némileg Mikszáth Kálmán is, hogy könnyű lábbal feljutott a
magyar irodalom legmagasabb hegycsúcsára. Az ünneplés, melyben a magyar
közönség kedves íróját részesíti, akkor lesz csak teljes, ha minden
babérág mellé, melyet Mikszáthnak nyujtunk, a tisztelet egy néma kis
virágát küldjük Mikszáth Kálmánné számára.
(1910.)