A győzedelmes forradalom előestéjén, 1918. október 31-ikén,
meggyilkolták Tisza Istvánt a Hermina-úti lakásán.
A borús őszi est homályában gyalogos katonáknak öltözött férfiak
jelentek meg a nyaralóban és miután a ház őrzésével megbízott csendőrök
ellenállás nélkül elvonultak, egy sortűz megölte Tisza Istvánt a
felesége oldalán.
Emelt fővel, félelem nélkül lépett a gyilkosok elé és úgy halt meg, mint
az alakulóban levő magyar népköztársaság egyetlen polgára, aki
megérdemelte a szó antik értelmében vett republikánus nevet.
A forradalom, amely sehol sem tudta az ellenállás nyomát fölfedezni,
ezzel a véres tettel önmagának akart imponálni, mintegy meg akarta magát
győzni a komoly voltáról.
A gyilkosság eredménye volt az évekig tartó dühös izgatásnak, amely
Tiszát állította oda mint a háború okozóját. Ma már tudjuk, mit kell
erről tartanunk, de az igazság csak Tisza halála után került napfényre.
Meg kellett azonban halnia, mert ő volt a magyarság ereje és reménysége.
Meg kellett halnia a forradalom első napján, mert a másodikon a megcsalt
és meggyalázott nemzet megint az ő nevét kiáltotta volna. A
Károlyi-forradalom a magyargyűlölet lázadása volt és a puskalövések,
amelyek elcsattantak a Városliget őszi alkonyán, minden magyar embernek
szóltak.
Sokan kérdezték már, hogy Tisza, akit élete utolsó napjaiban intő
szózatokkal és komor jóslatokkal ostromoltak, miért nem gondoskodott a
maga biztonságáról. Ez a feladat azonban rá nézve, aki akkor Európának
talán leggyűlöltebb nevét viselte, alig volt megoldható. Hamis névvel,
álruhában, talán parókával vagy álszakállal esetleg elmenekülhetett
volna, ilyen árat azonban neki nem ért meg az élet.
Jellemző, hogy a Károlyi-kormány sohasem üldöztette a gyilkosokat. Gróf
Károlyi Mihály koszorút küldött a halottas házba, valami szentimentális
felírással, a Tisza-család azonban visszautasította.
A holttestet a geszti családi sírboltban tették nyugalomra. Hitvese,
született Tisza Ilona, erős lélekkel és hűséges szívvel siratta meg.
Egyetlen fia, ifjú gróf Tisza István, a gyilkosság idején betegen feküdt
és csak néhány nappal élte túl édesapját. Három árvája maradt, köztük
két fiú.