1913. június 7-ikén, miután egy botrányper, amilyenek a nemzeti
hanyatlás korszakaiban sűrűn szoktak tenyészni, váratlanul elgáncsolta a
Lukács-kabinetet, Tisza István lépett kormányra.
Ez neki nemcsak joga, de kötelessége is volt, hiszen a Nemzeti Munkapárt
Lukács László személyében mindig csak Tisza István locum tenensét
követte.
A baloldal Tisza megbizatásában hallatlan inzultust látott és megint
élethalál-harchoz fegyverkezett. Átcsoportosították a 48-as pártokat és
miután a két vezért, Kossuthot és Justhot, tisztelettel falnak
állították, gróf Károlyi Mihály lépett előtérbe.
Károlyi a szélsőséges nacionalista ellenzék élén nemcsak újabb
képviselőházi harcmodort, hanem teljes rendszerváltozást is jelentett.
Eddig a függetlenségi pártok mindig a nemzeti sovinizmus lobogója alatt
masiroztak, ezentúl azonban majd összefognak az összes felforgató
elemekkel. Károlyi gróf összeköttetést tartott fenn a földalatti
erőkkel, rajongott szélsőséges elméletekért és miután politikai pályája
elején szenvedélyesen agitált a demokrata választójog ellen, most
kisajátította magának Ferenc Ferdinánd választójogi programmját.
Miközben a képviselőház ülésterme újabb vad jelenetek színhelye lett és
miközben Tisza, helyesen ítélve meg a jövőt, a magyarországi románokkal
való megegyezést kereste, június 28-ikán megtörtént a szerajevói kettős
gyilkosság és megkezdődött a világtörténelem legújabb, vértől és
könnyektől ázott fejezete.