_A nemzeti kormány_ (így nevezte magát a koaliciós minisztérium),
amelyet az országos közvélemény ujjongó örömmel és túlcsigázott
reménységekkel üdvözölt, már megalakulása napján nagybeteg volt. Beteggé
tette az a hazugsága, hogy a baloldali pártokat, amelyek a dualisztikus
államrendszer ellen folytatott küzdelmüknek köszönhették
népszerűségüket, most ugyanennek a dualizmusnak védelmére kellett
felsorakoztatni.
Tisza gróf időközben Gesztre ment önkéntes számkivetésbe. Gazdálkodott
és történelmi tanulmányokba mélyedt, egyébként pedig olyan lojálisan
megőrízte semlegességét a kormánnyal szemben, hogy még bizalmas körben
is tartózkodott minden bírálattól. Most már belátta, hogy hibázott és
tudta, hogy politikai remeteségéből csak a nemzet hívó szava válthatja
meg.
Ez az időpont azonban hamarább eljött, mint bárki hitte volna. A
kormány, amely «nemzeti vívmányokkal» volt adósa a feltüzelt
közvéleménynek és amely tudta, hogy a bécsiektől most semmit sem várhat,
a vasúti pragmatika dolgában a horvát érzékenység költségére óhajtott
babérokat szerezni. A horvátok azonban bőszülten védekeztek és a magyar
képviselőházban ülő delegáltjaik az obstrukció kipróbált fegyveréhez
nyultak.
A horvát obstrukció végleg ad absurdum vezette a koalició által nemzeti
szentségként tisztelt régi házszabályokat, mert bebizonyította, hogy a
Ház egy kisded csapatja, még ha nincsenek is tartalékjai a budapesti
sajtóban és a magyar közvéleményben, igenis meg tudja fojtani a
képviselőházat. Végül az a tragikomikus helyzet állott elő, hogy a
koalició, amely a parlamenti kisebbség jogainak védelmében verekedte ki
magának a hatalmat, kénytelen volt maga revízió alá venni a
házszabályokat.
1909 őszén a «nemzeti kormány» beadta lemondását. A nemzet már akkor
cserben hagyta Wekerlééket, az udvar jéghidegen bánt velük, a vezérek
viszálykodtak, a pártok kiábrándultak és fáradtak voltak. Senki sem
siratta meg a távozókat, kivéve talán azokat a «nemzeti őrszemeket»,
akiket álláshoz és kenyérhez juttatott a koalició.
Tisza István útja, midőn újból megjelent a fórumon, diadalút volt.
Bejárta az országot és miközben szétzúzta a koaliciós rendszer utolsó
bástyáit, életében először megismerte a népszerűséget.
A Szabadelvűpárt, amely Nemzeti Munkapárt néven újból föltámadt
hamvaiból, döntő győzelmet szerzett az országos választásokon. A
győzelem Tisza István személyes sikere volt. Ő volt most Magyarország
legnépszerűbb embere.