A nagyságos ur: Nem tetszett. Persze, hogy nem tetszett. Van is nekem
eszem ágában a te asszonyod. Legyetek boldogok egymással. Más
asszonynyal van nekem dolgom.
Az inas _(bizalmasan)_: Talán uj uri hölgy látogat el már a nagyságos
urhoz?
A nagyságos ur _(nevetve)_: Uj uri hölgy Marci. Egészen uj uri hölgy.
Még csak egyszer volt itt. Ma jön másodszor. Igen uri hölgy. Nagyon
nagyuri hölgy. És nagyon kényes hölgy. Amikor először itt volt, majd
megőszültem, amig fel tudtam öltöztetni.
Az inas: Ejnye! Hát olyan ruhában jön ide?
A nagyságos ur: Olyanban. Hallottál már ilyet? Ez a marotteja. A
helyett, hogy a legegyszerübb és legsimább ruháját venné fel, nagy
toalettet ölt… Talán engem akar elkábitani… Mintha én a ruhát nézném!…
Voltaképpen rossz izlésre is vall a dolog… És én megőszülök attól a sok
csipkétől, kapocstól, tűtől… Mikor legutóbb itt volt, elhatároztuk, hogy
egy nagyon megbizható komornát szerzünk be…
Az inas: Komornát? – tetszik mondani. Hogy az segitene?
A nagyságos ur: Hogy az segitene neki a felöltözésnél, fésülködésnél,
tudom is én még minél. Ezért vártalak olyan nehezen.