A nagyságos ur: Azt akarom, hogy a feleséged legyen itt.
Az inas _(meghökken)_: A feleségem?
A nagyságos ur: Igen.
Az inas _(vakargatja a fejét)_.
A nagyságos ur: Hát mit gondolkozol ezen? Hivd fel, megmondjuk neki, mi
lesz a teendője, a te szobádban leül és szépen megvárja, mig hivják…
Tudod, én hálás vagyok az ilyen szolgálatokért.
Az inas: Tudom, nagyságos ur. Hivom is az asszonyt. Én majd vele leszek
hátul, a kis szobában.
A nagyságos ur: Marci, te viziló, meg vagy őrülve. A barátnőm soha
többet be nem teszi ide a lábát, ha megtudja, hogy még egy férfi van itt
a lakásban. Furcsa: de csak nőkben bizik. Egy megbizható komorna kell
neki. Inasra – ezuttal legalább, és ez nem éppen érthetetlen – nincs
szüksége. Neked tehát takarodnod kell a pokolba.
Az inas _(vakargatja a fejét)_.
A nagyságos ur: Mit gondolkozol? Küldd az asszonyt. Te meg eredj a
dolgod után. Menj házmesterkedni, Marci.
Az inas _(savanyu arccal rágja a bajuszát)_.
A nagyságos ur: Mit vágsz ilyen savanyu pofát? Hát mitől félsz?
Az inas: Féltős jószág az asszony, nagyságos ur.
A nagyságos ur: Tőlem félted? Csak nem tőlem félted?
Az inas: De bizony a nagyságos urtól.
A nagyságos ur: Ó, Marci, te bivaly… Te!… Mit mondjak neked?… Hiszen te
katona voltál. Mi voltál?
Az inas: Cugszfirer a hetes huszároknál.
A nagyságos ur: Hát cugszfirer, maga barom, azt hiszi, én is barom
vagyok, hogy két fronton harcoljak, amikor éppen elég feladat, elég szép
feladat nekem, hogy egy fronton győzzek. Majd bolond leszek, jobbra is
egy ellenséget keresni, mikor a puskaporomra szükségem van balfelé?
Az inas _(gondolkozik, habozik, azután felderül az arca, összeüti a
bokáját, katonásan, boldogan)_: Igenis, értem, nagyságos ur. Parancsára.
A nagyságos ur: No, ha érted, akkor szedd a sátorfádat. És küldd magad
helyett az asszonyt. _(Az óráját nézi.)_ Siess. Az én vendégem nemsokára
itt lesz.
Az inas: Itt van az asszony, nagyságos ur.
A nagyságos ur: Itt? Hol?
Az inas: Itt az előszobában. _(Kiszól.)_ Gyere csak be, Juliska.
A nagyságos ur: Ó te gazfickó.
Az asszony _(beperdül, menyecskésen van felöltözve, vidámabb,
nyelvesebb, bátrabb, mint öt héttel ezelőtt)_: Jó napot kivánok,
nagyságos ur.
A nagyságos ur: Jó napot, kislány… vagy asszonyság… vagy Juliska
asszony… vagy nem tudom, hogyan tiszteljelek… hogyan tiszteljem…
Az asszony: Ahogy a nagyságos urnak tetszik. Az a fontos csak, hogy
irántunk való jóindulatát ezentul is megőrizze. Azért jöttünk el, mert
lent megkaptuk az üzenetet, de azért is eljöttünk, hogy eddigi sok
jóságát hálás szivvel megköszönjük.
A nagyságos ur: Marci te, felvágattad ennek a nyelvét, hogy ugy pereg?
Mindig ennyit beszél ez mostanában?
Az inas: Amióta a feleségem, azóta mindig ennyit.
A nagyságos ur: A szent házasság! A szent házasság csudatévő hatása.
Azelőtt mélabus volt és csendesen turbékolt, mint egy gerlice… És nem
sokallod?
Az inas: Nem én. Sőt szeretem.
A nagyságos ur: Ezt nevezem mintaférjnek. Hát Marci, férjek gyöngye,
hordd el magad. Sürgősen takarodj, mert szivem királynéja még itt talál
és akkor baj lesz. Menj házmesterkedni, Marci.
Az inas: Mondanám el talán az asszonynak, mit kell cselekednie.
A nagyságos ur: Majd megérti ő azt. Majd elmondom én neki. Marci
takarodj. Menj házmesterkedni. _(Az ajtó felé tolja.)_