A nagyságos ur: Marci! Én ugy látom, te szemtelen vagy velem.
Az inas: Ami az enyém, az az enyém, nagyságos ur.
A nagyságos ur: A mi a tiéd, az az enyém volt, Marci.
Az inas: De most az enyém. És ha én nem bolygattam, mikor a nagyságos
uré volt, a nagyságos ur se bolygassa, mikor az enyém.
A nagyságos ur: Nem bolygattad, mikor az enyém volt? Igazán kegyes vagy.
Nagyon köszönöm a nagylelkü jóindulatodat.
Az inas: Hiába tetszik csufolódni, nagyságos ur, asszonydolgokban a
nagyságos ur is csak egy férfi, meg én is csak egy férfi vagyok. Az
asszony pedig csak asszony.
A nagyságos ur: Hát nagyon kérlek, légy hozzám ezentul is kegyes
jóindulattal, és a barátnőimet hagyd meg nekem. Nem volna szép tőled és
nem illenék az eddigi nagylelküségedhez, ha mindet elhóditanád tőlem.
Az inas: Nagyságos ur kérem, látom, hogy haragudni tetszik. Hát ne
tessék már haragudni rám. Nem akartam én semmi rosszat mondani. De az
ember szereti az asszonyt, félti az asszonyt…
A nagyságos ur: Marci, te teve, hát akartam én bántani az asszonyt?