Mikor dologban van az ember, olyankor nem szereti a látogatókat.
Különösen a kiknél a munkájok sikere a kedélyhangulattól függ: az irók,
festők, zenészek, általában mindenféle múzsaivadék.
A hangulat melegségét nem lehet úgy visszaidézni, mint a kihült
kandallót újra befűteni.
A kik pedig legkevésbbé szeretik a látogatókat, azok a festők.
Nincs kellemetlenebb figura, mint egy profánus ember egy félig kész kép
előtt. Annak látszik a pofáján, hogy nincs megelégedve, nem érti, hogy
mi lesz ebből? Mi a fránya lesz abból a szürkefakó liktáriumból, a mit
ott most szétkennek?
Kivételt képez, ha festő látogatja meg a festőt. Azt már szivesen
fogadják. Az érzi, tudja, előre sejti, hogy mi fog ebből a szinkaoszból
kikeveredni? Ha tesz észrevételt, annak komoly alapja van.