Hogy hajdanában a királyi városokban is divott a restauráczió, még pedig
a megyei választásoknál még szigorúbb szabályok szerint, t. i. évenkint
megújítva, annak bizonyságát találjuk egy 1681-ben kiadott krónikában,
melyben a kassai biróválasztás szertartásai vannak leírva.
Minden évben, háromkirályok napján az első hajnali harangszóra minden
kapuját bezárták a városnak s azon percztől fogva a déli harangszóig
senkinek sem szabad a várost elhagyni. Se oda bejönni.
Hajnalhasadtakor a város fürmendere maga köré gyűjti a száz tagból álló
külső tanácsot; melyben egyenlő számmal vannak képviselve a város lakói,
nemzetiség és vallásfelekezet szerint. 33 magyar, ugyanannyi német, és
tót; – kálvinista, lutheránus és pápista. Századik maga a fürmender.
Ez a száz kiválasztott férfiú állapítja meg szavazás utján, hogy ki
legyen a következő évben a kassai biró? Maradjon-e a régi, vagy új
következzék utána.
Ha a százak között megállapodás jött létre: akkor az egész külső tanács
kivonul proczeszszióban a temetőbe. A temető ez alkalomra vastagon be
van terítve szalmával.
A mint a százak egybegyűltek a temetőben, kiküldik a heroldot, hogy
hívja meg a küldő tanács nevében az új választott birót a körükbe.
Mikor az új választott biró megindul, megszólalnak a város tornyaiban
valamennyi harangok s addig el nem hallgatnak, a mig a biró a
városházára vissza nem érkezik.
Jön pedig a biró egy újdonatúj szekéren, mely elé hat fekete ló van
fogva. Az a szekér pedig meg van rakva simára gyalult hosszú
tölgyfa-hasábokkal.
A szekeret kisérik a város czéheinek mesterei, templomi zászlóikkal és
mesterségeiket bizonyító jelvényeikkel, melyeket később a biró házánál
leraknak.
A mint a temetőbe ért a diszmenet: a fürmender kikiáltja a választott
birónak a nevét; a melyre a jelenlevők háromszoros vívátot kiáltanak, a
városi trombítások és dobverők háromszor üdvriadót recsegtetnek, az új
birót a két legidősebb tanácsúr egy karszékbe leülteti, s arra a négy
legifjabb tanácsúr felemeli őt karszékestől a vállaira.
Akkor azután a fürmender e szavakat intézi hozzá:
«Így fog tégedet Kassa városának közönsége egész biróságod alatt a
vállain hordani, ha városunknak, hazánknak és vallásunknak híven fogsz
szolgálni. Ha ellenben árulóvá lennél a város, a haza és a vallás ellen:
ama hasábfákból, a miken idejöttél, fogunk máglyát rakni a számodra, itt
ezen a helyen, a temető kertben s ezen égetünk meg.»
(S egy ízben szavuknak is álltak a kassai polgárok.)
Innen azután visszatérnek ismét a városba és sorra járják minden
felekezet templomait s mindegyikben isteni tiszteletet szolgáltatnak: a
kálvinista templomban magyar, a pápistában német prédikáczió tartatik –
bevett szokás szerint rövid. Annál hosszabb azonban a lakoma, melyet a
város az új biró tiszteletére rendez, melyhez hivatalos minden czéhbeli
polgár, külső tanácsos, pap, katonatiszt és egyházfi. A lakoma alatt a
városi kórus, a regenschori vezénylete alatt mindenféle betanult vocal
és instrumentál zenedarabokkal emeli az ünnepély magasztosságát. – Ebéd
után a város fiatal legényei kopja-szúrással és lóháton való
dulakodással fejezik ki hazafias délczeg jókedvüket; éjjelre nagyszerű
örömtüzek a hegyeken, s általános lámpa-kivilágítás rekeszti be az
ünnepélyt.
Így ment végbe a városi restauráczió ezelőtt kétszáz esztendővel.