Kezdődik a szavazás.
Mielőtt megkezdődnék, bezárják a megyeház kapuit, bejönni nem szabad
többé; a leszavazott nemes urakat a kis ajtón bocsátják ki az utczára.
Ebben a pillanatban elkezd a téglazápor hullani a veres tollasok fejére
onnan az építmény felől.
A veres tollasok nem vették tréfára a dolgot, s nagy rohanással futottak
a kapu felé; boldog volt, a ki a téglából nem kapott. Néhány percz alatt
tiszta volt a veres tolltól a vármegyeház udvarra. De még ez a taktikai
siker nem volt elég a zöld tollas tábornak. Ők még kellő mértékben ki is
akarták használni a győzelmüket. Utána rohantak a futó ellenfélnek,
kiverték a városból s még a városon kívül is, a sík mezőn, az országuton
püfölték végig a hitehagyottakat.
Ez alatt azonban megérkezik a város másik oldaláról egy elkésett
csapatja a veres tollasoknak; a kik messze földről jöttek s útközben
nagy lelkesedést ittak a tanyán. Voltak százötvenen.
Ezek nyitva találván a megyeház kapuit, szépen berukkolának, s látva,
hogy a vox ki van írva a fekete táblán, követelték, hogy kezdődjék hát
meg a szavazás.
Meg kellett kezdeni. A veres toll egyedül volt az udvaron.
Mire aztán a zöld tollas tábor visszakerült a vármegyeház udvarára, már
akkor zárt kaput talált maga előtt. Odabenn folyt az alkotmányos aktus.
Ők voltak ezerötszázan: a veres tollasok pedig csak százötvenen. – Hanem
az utóbbiaknak vasvilláik voltak. A megyeháznak rácsos kapuja volt; a
mint azt a zöld tollasok be akarták törni, a veres tollasok vasvillákkal
szúrkálták őket agyba-főbe; a megsebesültek jajgatására megfélemlett az
egész tábor, abba hagyta az ostromot. És ekkor az a százötven
verestollas kirontott a fokosaival, vasvilláival a zöld tollasokra. S
ugyanazon az úton, a melyen egy órával elébb ezek verték ki a városból
az ellenpártot, megűzték ezek a győzteseket vitézül, s aztán
visszatértek szép rendén voksolni.