Az 1848/9-iki szabadságharcznak egyik legfényesebb napja a piski hid
körüli ütközet. A hidat már elfoglalták az osztrákok, ekkor azt mondá
Bem: «Ist die Brukken verloren, Siebenburgen verloren!» s erre a 11-dik
zászlóalj, az Inczédy csapatja szuronyszegezve vívta vissza az elveszett
hidat, s a hadállást mindvégig megtartotta aztán a magyar sereg.
Ebben az elkeseredet harczban a veres pántlikás önkéntesek is
résztvettek, s helyreállították a nemzetőrök becsületét. Különösen
kitünt egy őszbevegyült szakállú önkéntes e csapatból, ki puskaagygyal
verte szét az ellenséget az elfoglalt ágyú mellől. Az ütközet után a
vezér különösen megdicsérte a vitézlő hazafit, a mire ez nagy flegmával
azt felelte:
– Mi ez mind a Papszász restaurácziójához képest?
Hát neki az egész piski ütközet csak longa méta lapdázás volt! Hanem az
a bizonyos tisztujítás, az volt a valami! Ott neki kilencz lyukat
ütöttek a fejébe, s ugyanannyi fehér tollasnak törte ő be a fejét!
Pedig hát nem az volt a leghiresebb restauráczió a században. A megyének
a neve nem akar az eszembe jutni, a hol ez végbe ment; a negyvenes
években történt. A tisztujítás napján korán reggel felgyülekezett mind a
két tábor a megyeház udvarára, a hol a tágas kőfallal kerített térnek
két oldalán elkülönítve állíttatának fel, jelöltjeik nevét lobogtató
zászlóikkal. Előre lehetett látni egy tekintésre, hogy a zöld tollasok
nagy kisebbségben vannak a veres tollasok felett. A lefolyt éjszaka
sokat eltántorított. Erős volt a kapaczitáczió! Jártak a tallérok. Sok
ember megrágta a szijat: renegát lett és dezertált. Nagy volt az
elkeseredés a zöldtollas táborban. Etetés, itatás, nemes érczekkel való
nyomatékozás mind alkotmányosan bevett módszerek. A hogy nagy Frigyes
mondta: a hadjáratban azé a győzelem, a kinek a zsebében marad az utolsó
tallér. Azonban ennek ellenmódszere is van, a mit az uzus a praxisnak
megenged. Azon az oldalán a megyeház udvarának, a hol a zöld tollasok
álltak, kezdett el a nemes vármegye valami új börtönfélét építtetni, a
falak csak félig voltak készen, a sok tégla ott hevert rakáson.
Fenn a megyeház termében nagy volt a vitatkozás a kandidatura fölött, a
szónoklatok lehallatszottak az udvarra; lenn az udvaron mind a két tábor
rekedésig ordította az alispán jelöltjei nevét, míg végre egy órai lárma
után megjelent az erkélyen a nagy fekete tábla ezzel a felkrétázott
szóval: