Az ananász parfénál voltak; következett a pezsgő.
Ott állt már az asztalon. Ez volt az a bizonyos palaczk.
A Spiritolon segélyével megtudta Omega kisasszony, hogy ez a palaczk és
ez a bor a palaczkban az ő két hajdani imádója, átalakult anyagban.
Azoknak tehát a lelkeiknek is közel kell lenni.
Azt már a fén dü sziékl tökéletlen emberei is tudták, hogy az emberi
lélek is láthatóvá tehető. Napjainkban az ilyesmi mindennapi látvány.
Van már szinház is (a tizenharmadik), a melyben csupa lelkek játszanak.
Persze csak pantomimiát. Legujabb drámai válfaj. Jó üzlet. A
szereplőknek se gázsi, se kosztüm.
Omega kisasszony bűvészetének minden ágát bemutatta már. Énekelt,
tánczolt, tüzet fujt a szájából, a hogy egy modern hölgyhöz illik,
szavalt verseket, miket a cenzura meg nem enged.
«Pur la bon bus» azt inditványozá Doblju urnak:
– Kivánod-e, hogy a két imádómnak a lelkeit, a kik közűl az egyik a
másikat és később magát is megölte: előidézzem.
– Nem bánom, mondá Y.
Omega kisasszony a villanyfény eloltásával egyszerre sötétséget csinált
a szobában.
Akkor aztán a kés fokával megütögetve a pezsgős palaczk nyakát, igy
szólt:
– Delta! Indogermán ifjú! Az én kivánságomra jelenj meg!
Erre az a bizonyos villanyillat terjedt szét a szobában: a sötét falon
először egy fénygomoly támadt, mely lassankint emberalakot vett föl.
Doblju nevetett.
– Tökéletesen az! Épen ilyen csámpás görbe lábu volt. Igy tartotta félre
a fejét, a kezét hátrafelé rakta. Ez a valóságos Delta!
Omega kisasszony ismét megkopogtatta a pezsgős palaczk oldalát.
– Gamma! Ural-altáji férfi. Az én kivánságomra jelenj meg!
Ugyanaz a tünemény ismétlődött. A dőzsölő pár előtt ott állt a hű
lélekalakja a hirhedett békának.
– Servus Gamma! kiálta dévajul Doblju. Egészen ő az! Csak a monokli
hiányzik a szeméből.
– Most megkisértek egy mutatványt, a mit még nem próbáltam soha; szólt
Omega kisasszony. Összeverekedtetem ezt a két lelket egymással. – Delta!
Ime előtted áll most Gamma, ki téged az elmult életben orozva megölt.
Most állj boszut magadért.
S hogy a bűvmondásnak erőhatalmat adjon, felfelé fordítá a bedugaszolt
pezsgős palaczkot, s a jobb kezének a négy újja hegyét elkezdte annak a
gömbölyü fenekén elébb lassan, majd hevesebben körben csusztatni. Az
üveg sirni kezdett s olyan tulvilági hangokat adott, hogy a bankárnak
még a műfogai is fájni kezdtek tőle.
A leány egyre sebesebben csiszolta az üveg fenekét, a két lélek
elkezdett reszketni, mint mikor a lángot fujják: a palaczkba befojtott
indogermán anyag, emberi haragra forralva, oly nagy mértékü szénsavat
fejtett ki, hogy egyszerre csak szétrugta ural-altaji ellenfelét, a
palaczkot.
Az éles üvegszilánkok felhasiták Omega kisasszonynak az orrát s
eléktelenítették az arczát. Doblju urnak pedig kiüték azt a kártyán
keresztül látó szemét.
Ilyen a tulvilági bosszu a XX-ik században.