Omega kisasszony és Doblju bankár együtt szupiroztak a kabiné
szeparében.
Csakhogy bölcs törvényhozóink gondoskodtak ám arról, hogy a jó erkölcs
fenn legyen tartva.
E czélra állittatott fel az erényőrség intézménye.
Minden resztoratőrnél készletben állnak bizonyos számu hajlott korú
duenák, kik, a midőn meglátják, hogy egy úr, meg egy hölgy külön zárkába
vonulnak étkezni, azonnal gardedameul odaszegődnek hozzájuk és
ellenőrzést gyakorolnak, s jegyzőkönyvet vesznek föl a látottakról és
hallottakról, s azokat a főerényőr nagymesternek beszolgáltatják, a ki
esetleg birsággal bünteti az erény szabályainak megtörőit.
Pohárkoczintás = 1 fillér; csók = 2 korona; csintalan dalok éneklése =
2½ kor.; és igy fokozatosan.
Csakhogy minden méregnek van már ellenmérge.
A vendégek tudnak hypnotizálni s a közéjük telepedett gardedámot delejes
álomba meritik s aztán szuggesztio utján azt iratják vele a
jegyzőkönyvbe, a mit akarnak.
«Mit eszünk mink most?»
«Heringet.»
(Pedig őzderék szarvasgombával.)
«Mit iszunk hozzá?»
«Ó gazőzt.»
(Pedig tokaji aszu – répából.)
«Miről beszélünk most?»
«Az encyclikáról.»
(Az ám!)
«Mit csinálunk most?»
«Ibolyát szedtek a mezőn.»
«Hát most?»
«Korcsolyáztok a jégen.»
A statisztikai hivatal aztán ezekből az adatokból kideríti, hogy milyen
rengeteg sok ibolyát szednek Budapesten télen s milyen jól lehet
korcsolyázni a jégen augusztusban a Dunán.