(Egy hajóskapitány elbeszélése.)
Hát bizony, ifjú barátim, a tengerész nem olyan ember, mint ti,
pocsétakerülők. Tulajdonképen mi vagyunk ennek a planétának az autochton
lakói, mert a víz nagyobb felszint foglal el rajta, mint a por. Mi körül
tudjuk kerülni a földet a magunk elementumán, de ti nem tudjátok a
magatokén.
A testünk is más alkotású, mint a tietek; a lelkünk meg épen más
anyagból van.
Hiszen megpróbáltátok egyszer-másszor. Egy merész keresztülhatolás a
La-Manche csatornán! vagy egy istenkisértő expediczió Trieszttől
Velenczéig! Hogy ne mondjak olyan nagyot, mint egy testamentomtevő
koczkáztatás Hamburgtól Helgolandig. A mint a hajó himbálózni kezdett a
tengeren, egyszeribe kiesett a szivetek a kebletekből; az athleta olyan
vékony hangon, mint egy kis macska, könyörgött egy pohár cognacért; a
tudós szivesen elcserélte volna a fejét a legostobább matrózéval. Bezzeg
nagy szónokok vagytok a szárazföldön! De azt hallgassa meg valaki, hogy
mire használjátok a szájatokat a tengeren! A matróz, a hajóstiszt pedig
azalatt jön-megy biztos lábbal a födélzeten, mint a légy a falon, végzi
a maga dolgát; az egyik parancsol a másik engedelmeskedik; a kormányzó
forgatja a kormánykereket, a gépész ügyel, a fütő tüzel; egyik se mozdul
a helyéről. Még csak nem is imádkozik, de nem is káromkodik senki, mikor
a hajót dobálja a hullám.
Vannak közöttetek elegen, a kik már kóstoltak így egy napot a tengerből.
Holtig van nekik miről mesélni. Hát mikor egy olyan utat tesz meg az
ember, a mi hónapokig eltart, aztán nem valami mulatságos látványokkal
bővelkedő hajón, a mely utazó társaságokat szállít, hanem egy
kereskedelmi szállító gőzösön, vagy épen egy hadihajón?
A tengerész igazában egy más világ lakója: egy olyan világé, a hol
először is nincs «idő». Nappal és éjjel között rá nézve nincs különbség;
éjjel is csak úgy kell dolgozni, ügyelni, mint nappal. Alszik akkor, a
mikor rákerül a sor. Az egyiknek éjfélkor van a reggel, a másiknak este
nyolcz órakor. Neki nem órák szerint, hanem tengeri mérföldek meg
fonalak szerint számít a klepsidra. A zsebórája sem mutatja az igazi
időt: ha keletnek megy, minden nap egy negyedet siet, ha nyugotnak jön,
ugyanannyit késik. Ünnepnapot a kalendariuma nem mutat. Szép volna a
vasárnapi munkaszünet a tengeren! S mikor a ti bolond naptáratok azt
mondja, hogy «tél» van, akkor az én steamerem a legszebb nyári napon vet
horgonyt Rio-de-Janeiro előtt. Akkor van az ananász évadja. Ott a
karácsonfa a pálma.
De leginkább az teszi más világgá a hajót, hogy nincs rajta asszony!