(Mese).
Egyszer járt itt a mi vidékünkön egy nagyon kegyes török hodzsa onnan
hátulról Mezsopotámiából. A Budán eltemetett török szent Gül-Baba sirját
jött meglátogatni.
Egy garast sem hozott magával s egy szót sem tudott más nyelven, csak
törökül.
Azért mégis szépen elért a czéljához, keresztül koldulta magát az
országon.
Azoknak, a kik alamizsnát adtak neki, hosszu papirszeleteket osztott, a
mikre áhitatos mondások voltak irva török betükkel.
Én egy forintot adtam neki: ezért aztán a számomra ki is kereste a
legjobb czéduláját, a mire három sor volt irva.
Minthogy azonban én sem irni, sem olvasni nem tudok (már mint törökül),
tehát rám nézve egészen holt kincs volt ez az irás.
Egyszer azonban támadt a magyarok közül egy tudós férfiu, a kinek
bizonyosan a baziliskus nyalta meg a fülét, mert minden török, persa és
arabs szót megértett.
Ennek megmutattam a hodzsától kapott czédulát; ő aztán leolvasta nekem
róla az egész reczeptet, mely szólt eképen:
«Ha este lefekvés előtt megrágsz a szádban a zápfogaiddal három keserü
mandulát, hát akkor téged Majmuna, az álomtündér bevezet a Mahomed
paradicsomába.»
Hát már ilyen olcsó belépti dij mellett ki ne akarna bejutni egy ilyen
dicső mulatozási helyre.
Én bizony elköltöttem a három szem keserü mandulát.
Alig hunytam le a szememet, már ott volt előttem Majmuna, az álomtündér.
Mindgyárt ráismertem a nagy denevérszárnyairól, a mik egyik láthatártól
a másikig érnek. Felültem a hátára. Hetet csapott a szárnyaival, a
hetediknél aztán már ott voltunk a hetedik égben.
Az öreg Mahomed próféta maga ült az ajtóban s szedte a belépti dijat.
Tőlem is követelte az egy dénárt arab értékben.