»Nem szokatlan«?!… Tehát majdnem: »megszokott«. Szóval: többször
megtörténik, mint nem. E szerint nincs ok mindjárt előre kétségbeesni.
Bizonyára, ez is vigasztaló. Ó, hogy ilyen vigasztalásokhoz kell
folyamodnia!…
– Hanem – folytatta a tanár – a beteg mindenekelőtt nem maradhat itt,
ezen a levegőn. S most már az a legfontosabbik kérdés: megengedik-e az
ön viszonyai, hogy klimatikus helyre költözzék vele, még pedig azonnal?
– Igen – felelt Biró szemhunyoritás nélkül.
– Mégis – szólt a tanár, miután körülnézett – … nem gondolja, hogy jó
volna, ha a közelben találhatnánk megfelelő üdülőhelyet?…
– Az ő egészségén kívül – szólt közbe Biró – nincs semmi, a mire
tekintettel kellene lennem… A tanár úr talán Kairóra gondol, vagy
Dél-Olaszországra?
Az orvos a fejét rázta.
– Nem. Olyan hosszú utról nem lehet szó. Betegünknek sokkal előbb kell a
délvidék és a jó levegő!… Az nagyon sokáig tart, a mig oda érnek!… Ugy
hiszem… – hisz mindjárt májusban vagyunk – hogy Dél-Magyarországon
lelhetjük fel azt a helyet, mely a mai viszonyok közt nekünk a
legalkalmasabb.
Aztán úgy nyilatkozott, hogy mindent számba véve, Ilmavölgyet véli
különösen ajánlatosnak.
Birónak semmi kifogása se volt Ilmavölgy ellen, a mint nem lett volna
ellenvetése akkor se, ha a Kanári-szigetekre küldik.
A tanár szives volt magára vállalni, hogy gondoskodik részükre villáról,
orvosról és szolgaszemélyzetről is. Neki vannak arra összeköttetései.
– Még holnap értesiteni fogom önt – igérte, – hogy minden rendben van s
akkor holnapután utazhatnak.
– Bocsánat… még egy pár kérdésem volna a kezelésre nézve.
A tanár felelt mindenre türelmesen, de a részletekbe nem igen
bocsátkozott. A mi a részleteket illeti, hosszabb levelet fog irni az
ilmavölgyi orvosnak, s abban nem fog megfeledkezni semmiről. Különben,
az első és fődolog az, hogy a gyerekhez dajkát kell fogadni, a többi
mellékes. A beteg szórakozzék, mulasson, s tegye azt, a mi kedvére van.
A fő az, hogy szórakozzék, mulasson, s mentül vidámabb, mentül boldogabb
legyen.