Amott van egy kis ház,
Arczczal napkeletnek;
Keserű a leve,
A mit abban főznek.
Benne van egy asztal
Gyászszal megterítve,
Rajta van egy pohár
Bánattal megtöltve.
_Népdal._
A k...i sömlyék mellett állt hajdanában egy kis ház, teteje palakővel
fedve; ablaktáblái szüntelen csukva tartattak s falai korommal feketére
voltak festve. Ösvény nem vezetett ajtajához, mert ajtaja a háztetőn
volt, honnét hágcsón kellett bele fel- és lejárni. Itt lakott a
peregrinus – mint Bálnait később elnevezték – testvérével, ki a házat
soha el nem hagyá.
Fekete volt a ház, azért, hogy minden közeledőt elidegenítsen.
Fekete volt, hogy lakóinak gyászát képviselje.
E házba hozta a peregrinus kedvesét is, a szőke lánykát, kit a
pusztabiró segélyével életre hozott s a törvény üldöző keze elől ide
rejte. Azonban az éjjeli áthülés súlyos nyavalyát, nehéz mellbetegséget
hozott maga után a gyöngéd idegzetű lánykára, melynek következtében
Bálnai kénytelen volt egy meghitt orvosához, kinek egy időben nem
csekély szolgálatokat tett, folyamodni, s előtte őrzött titkát
fölfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar a beteget, de barátja
titkát annál hamarább kifecsegte; minek legközelebbi következménye az
lőn, miszerint Bálnai ellen az odaintézendő birói eljárás
törvényszékileg elhatároztatott, hogy tőle pártfogoltja törvényesen
elvétessék s a felpörös bárónak tulajdoni joggal átadassék.
Miután e határozatot nemzetes és vitézlő Tölcsér Jónás esküdt úr sem
birtokból, sem személyesen nem kézbesíthette, kiadá róla hiteles
bizonyságlevelét, miszerint azt annak ajtajára, Fekete János és Fehér
Bálint jelenlétében, felszegezte; pedig világos volt, hogy ajtó nem is
létezett a házon sehol.
Egy reggel a fekete házban belől szokatlan ünnepély tartatott; az
ablakok, mint rendesen, csukvák, csak a háztetőn hagyott nyiláson át
mosolyga le az ég. Azért volt pedig a háztetőn, nem pedig a ház oldalán
hagyva a nyilás, hogy azon csak az égre lehessen látni, a földre ne.
A beteg lányka ma kelt fel először betegségéből.