Az óra üt… Tizenegy óra…

Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi könyvét és szemeit dörzsöli, azután

felkel s a térdeplő leánykával suttogó hangon eme fontos észrevételt

közli:

– Aber, Jeanette, mon coeur, hogy tudtok ilyen olajmécscsel ellenni?

Miért nem tartotok egy csinos kis elegans argand-lámpát?

A fiatal lányka fölemeli fájdalmas arczát s a nélkül, hogy értette volna

a madame szavait, halkan kéri, ne ébreszsze fel a csendesen szunnyadót.

– Doch, doch, ma chère, fel kell őt ébreszteni tout a coup; épen óra

van, orvosságot kell bevennie; ha aluszik, tant pis pour elle. Tudod

Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatal ember, mondta, hogy nem kell őt

sokat hagyni aludni, és minap is harminczhat óra hosszat nem ébredett

fel.

A fiatal lány reszketeg ajkakkal sóhajtott s azután ismét a vánkosok

közé rejtette arczát, kezeit homloka alá téve.

Az úri hölgy pedig az asztalhoz lengett, hol több különféle színű

orvosságos üvegek állongtak félig, vagy egészen tele s egyet közülök

felemelve, szóla:

– Jeanette, ma fille, rend moi le plaisir, sei so gut, keress egy ezüst

kanalat, melylyel anyádnak az orvosságot beadjam; czinkanálba csak nem

tölthetem; az Istenért, mon Dieu, ha czinkanál érne ajkaimhoz, az maga

képes volna engem halálos betegségbe ejteni. C’est seulment pour les

paysans! Das ist ja nur für Bauern!

A lányka vagy nem figyelt e fölszólításra, vagy czélszerűnek találta

olyasmit nem keresni, mit, hogy találni nem fog, előre tudhatá,

mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durczásan, beletölte holmit a

gyógyléből a czinkanálba s ismét az ágyhoz lengve, egy grásziőz

mozdulattal az agg nő fölé hajolt s kinálta az orvossággal.

A nő aludt.

– No édes lelkem,… vegyen be… ébredjen fel egy kicsit, biztatá őt, majd

meglássa, milyen jót fog csinálni, egyszeribe meggyógyul tőle,… ébredjen

fel.

A nő nem ébredett fel.

– Az Istenért, milyen mélyen aluszik ismét! Jeanette, jer, segíts őt

fölkelteni; tudod, nem jó neki a sok álom.

– Kedves anyám! hangzék a lányka csengő hangja, kedves anyám! szólt s

gyöngéden a beteg fölé hajolt, kedves anyám! rebegé harmadszor is s az

alvó nő arczát megcsókolá.

Hétköznapok: Regény · 第 28 / 80 题