A ki szeret s azt rebegi:
„Oh, uram! adj szégyent neki!“
A ki szeret és azt mondja:
„Bár ne lenne soha módja!“
Birjon a rák hajlékával,
Ételével, italával. –
Mint a hernyó, csusszék lassan,
Bővölkedjék a panaszban;
Soha senki meg ne szánja;
Égjen s mégis egyre fázzék,
Enyhülést ne adjon árnyék.
Egyék a sas asztaláról,
Emberszemtől messze, távol;
És nyugodjék, mint a szélvész,
Mely ma itt van, holnap elvész,
Legyen kő a párna nála,
S káromkodás imádsága!