Nem oly régen, egy szép estve
Kimentem volt a kis kertbe,
Felkeresni a virágot,
Mely annyiszor sziven bántott.
Megkérdezém: Mi bánt téged,
Mért sohajtasz? A nap éget?
„Sohajtozom, drága lelkem!
Mert mély bánat emészt engem…
Mi életem? perczek, napok,
Idő előtt elhervadok;
Lehull, foszlik szép virágom,
Pár nap az én szép világom!
Alig nyilom s lesz virágom,
S megmelegszem a sugáron,
Jő a szellő halálképben,
Összetépi ékességem,
Nem is tudja azt’ a világ:
Zöld fű voltam, avagy virág?