Mért nem nősülsz ifju, vajjon,
Midőn annyi virág vagyon?
Tán szülőid nem egyeznek,
Vagy a lányok nem szeretnek?
– A szülőim egyeznének,
A leányok szeretnének, –
És üldöznek is a vágyak,
Mégis sugják, hogy csak várjak,
A mig ujra tavasz leszen,
Hátha eljő uj kedvesem…
Csinálok én akkor kertet,
A kis törpe kunyhóm mellett,
Virágim közt ülök, járok,
Nézni jőnek majd a lányok…
Ki is ülök a töltésre,
A lánykákkal összejőve,
Nyujtok nekik szép virágot,
Olyan szépet egy sem látott, –
De ha eljő a galambom,
A legszebbet neki adom, –
Ott nyilik az ablakomban,
Nőm számára azt ápoltam.
– Mondd meg milyen, mondd meg várjuk?
Ismerjük meg, ha meglátjuk…
– Könnyü zerge,
Nagyon fürge;
Gerle madár,
Repül, nem jár;
Az ő teste,
Sugár gyenge;
És az arcza
Rózsás, barna;
Szép hajában
Nyilt virág van;
Fürteibe
Virág hintve;
Szemét nézve,
Megigézne;
Ajakában
Egy világ van.