Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez;
Mert az öreg nem is csoda,
Kimegy reggel aratóba,
Estve eljő, lába gyenge,
Egyre baktat ide-oda…
És ha hivom vacsorára,
Nem eszik csak sóhajt rája;
S ha megvetem ágya helyét,
Gyenge hangon azt feleli:
Kössem be a fájó fejét…
Anyám, anyám, ne adj férjhez,
Ne adj férjhez vén legényhez:
Ifjuhoz adj, – ez ha kimegy
Jó reggel az aratóba,
Estve eljő fütyürészve,
Nem baktat ő ide-oda;
Ha elhivom vacsorára,
Mosolyogva mondja rája:
– Étel, ital nem kell nekem,
Egy édes csók százszor jobb lesz,
Édes, kedves feleségem!