Gyönyörü kert közepében,
Ül a lányka s mereng mélyen…
Nyugszik boglár-rózsaágyban,
A violák árnyékában.
Egy ifiu arra menve,
A leánykát megkérdezte:
– Kedves gyermek, fehér arczczal,
Fénylő szemmel, rózsaajkkal,
Leány vagy-e vagy menyecske,
Avagy angyal égből esve?
– Sem lány biz én, sem menyecske,
Sem szép angyal égből esve.
Virág vagyok, nyilok szépen,
Gyönyörü kert közepében…
De te ki vagy oly rejtélyes,
Szabad ifju, feleséges?
– A dér vagyok, kedves lányka,
Szólt az ifju nyomban rája,
Estve járok én az árnynyal,
Virágkebel az én ágyam,
S napsugárral ha felszállok,
Elhervadnak a virágok.