Életem virága,
Mit fáradsz hiába?
Anyám nem ad hozzád!
Mert anyám megtudta,
Hogy kitől, nem mondta:
Hogy van neked otthon,
Sok tehened bornyas,
Sok szép juhad gyapjas,
Fonni kell majd s fejni,
Sok dolgom fog lenni.
– Ilona szép lányom,
Üdvöm és világom!
Jősz-e hozzám nőül?
Kedved ha lesz fejni,
Kis kezed fog fejni.
A mi megmaradna,
Bornyamnak maradna!
Kedved ha lesz fonni,
Szerzek neked nyomba
Rokkát diófából,
Orsót ezüstszálból.
– Életem virága,
Mit fáradsz hiába?
Anyám nem ad hozzád,
Mert anyám megtudta,
Hogy kitől, nem mondta:
Hogy a belső házba,
Gyolcsból készült inggel
Tele van hét láda.
És azt a szabadban,
A tiszta patakban,
– Szekeren kitólni –
Kell majd kisujkolni,
– Ilona! szép lányom,
Üdvöm és világom!
Ha akarsz sujkolni,
Ott künn a szabadban,
Szerzek neked sujkot,
Szépet, kőrisfából,
A nyele lágy fából –
Mosni fogsz, a mennyit,
És a többit rendre –
– Mély a patak medre –
Ereszd a haboknak.
– Életem virága,
Mit fáradsz hiába?
Anyám nem ad hozzád!
S én nem megyek hozzád;
És előled, leszek
Virág a határon,
Harmat a virágon.
– Ilona! szép lányom,
Üdvöm és világom!
Én meg, leszek pásztor,
Báránybőr sipkával,
S leszakasztalak,
Reá akgatlak,
Haza viszlek s leszesz,
Jó anyámnak lánya,
Ékesség a házba!