Tegnap kedd volt, – ma van szerda…
Csütörtökön, e szép napon,
Hires vásár van Galaczon.
… Mosolyg az asszony kilépve,
Ha bejön, köny ül szemébe.
– Mi dolog az hites társam,
Mondd csak, mért mégysz ki nevetve,
S ha bejösz, köny ül szemedbe?…
– Tegnap kedd volt, – ma van szerda…
Csütörtökön, e szép napon,
Hires vásár van Galaczon.
Mindenki hajt ökröt, juhot;
Az én dolgom csak nem halad…
Csak nekem nincs a mit hajtsak.
– Ne vedd számba, kedves férjem,
Felöltözöm én is szépen,
Alól, mint az urnők szoktak,
S arczom olyan ékes lészen,
Mint a nap a magas égen!
A szép asszonyt fogva kézen,
Indulásra voltak készen.
… Összejárták a szép vásárt.
Mindenkinek helyét, sátrát,
S leültek a sátrak végén,
Vizet ittak, megpihenvén.
Jön egy czigány, mint a holló,
– Eladod tán ezt a szép nőt?
– Nem tarthatom eladom őt…
De nem azért, mert rest, tunya,
S férje mellett magát unja;
Hanem anyám faggat engem,
Oly szegény nőt, hogy vehettem!
– Hogy adod el? mi az ára? –
– Száz öt lé, meg annyi apró,
Egy kendőbe leszámlálva,
Annyi rézpénzt hozzátéve:
Azt hiszem, hogy nem lesz drága…
… Köpenyét a földre tárta,
És a készpénzt leszámlálta.
– Vén czigány! mit adsz pénzt érttem?
Nem élnél te soha vélem…
Vitte tovább a szép asszonyt…
Összejárták a nagy vásárt,
Mindenkinek helyét, sátrát,
S leültek a sátrak végén,
Vizet ittak, megpihenvén.
S ime jött egy deli hadfi,
– Eladod tán ezt a szép nőt?
– Nem tarthatom, – eladom őt…
De nem azért, mert rest, tunya,
S férje mellett magát unja,
Hannem anyám faggat engem,
Oly szegény nőt, hogy vehettem? –
– Hogy adod el, mi az ára?
– Száz öt lé, meg annyi apró,
Egy kendőbe leszámlálva,
Annyi rézpénzt hozzátéve.
Azt hiszem, hogy nem lesz drága!
… Köpenyét a földre tárta
És a készpénzt leszámlálta.
A szép asszonyt kézen fogta,
S beültek egy fogadóba.
Három napig ettek, ittak,
De egymásról mit se tudtak:
Ki micsoda, hová való? –
És a hadfi igy beszéle:
– Eszünk, iszunk három napja,
De közülünk egy sem tudja:
Ki micsoda, hová való?
– Nevem Anna, – a „bán“ lánya,
Hátszeg-vidék királyának
Oldalágon unokája.
És a hadfi igy beszéle:
– Fia vagyok én a „bán“-nak,
Nevem János, unokája
Hátszeg-vidék királyának…
S im, megtudták, hogy testvérek…
S kézenfogva a szép asszonyt,
Visszavitte őt férjének…
– Itt van hölgyed, sógor lelkem,
Ne árulgasd, – kimélj engem;
Hogy ha ujra elfogy pénzed,
Teletöltöm én erszényed,
– Egy csókért, a mit nőd adott,
Ad a pap is bocsánatot.