Sokat faggat érző szivem…
Gyakran kérdez, mi fáj nékem?
S én esküszöm egyre-másra…
Nincsen gondom senki másra!
De hát van lény a föld hátán,
Mely ne vágyjék egy név után?
Hogy egy szivet ne szeressen?
A miként én, árva lelkem!
… De megintém kis szivemet,
Ne faggason, hogyha szeret, –
Mert ha égek, ha nem égek,
Nem mondhatom mindenkinek;
Ha szeretek hiven, nagyon,
Egy falunak nem mondhatom…
– Az áldott nap fenn az égen,
Megesküszik százszor értem;
De már aztán a teli hold,
Soha értem nem állna jót!
Az estve is látott engem,
Mit csináltam? hová mentem?
Az ő halvány világánál,
Rózsám kertje ajtajánál,
Lovam kantárszárát fogva,
Szép rózsámat átkarolva…
– Csak a hold s egy csillag tudja,
Kis szivemben hány az óra!