Szép nő, te kert éke
Mint napsugár fénye!
S mint eper, oly érett,
Mondd meg van-e férjed?
Mert hogyha tán nincsen,
Ifjad leszek, kincsem;
Egymás mellé állunk,
Egymással sétálunk,
Nyiló virágárban,
Kis kertünk aljában.
Csevegünk majd szépen;
Te jársz az ösvényen,
Hogy harmat ne érjen,
Megóvlak a széltől…
Mint árnyék a testet,
Ugy követem lépted,
S elfelejted kincsem,
Hogy hitvesed nincsen!