Kristályvizü csergő patak,
Anyám háza előtt halad,
Ott folyik az nappal, éjjel,
Anyám kijő és néz széjjel…
Kijő anyám s nem lát engem,
Köny fakad a sötét szemben;
Könyre fakad, mert hisz látja,
Hogy a viz a könyem árja.
Mire a nap nyugvóra száll,
Kis patak bár kiszáradnál;
Lenne medred fűben búja,
Szűnnék talán anyám búja.