Sárga csőrü kis madárka,
Mért daloltál távozásra?
Sárga csőröd bár kihullna,
Fajod bár ma kipusztulna.
Vagy nem láttad te e szivbe’
Szerelmemet lánggal égve?
Jégdarab a szivem már ma,
S nincs remény a vidulásra.
A te édes dalod, hangod,
Távozásra búsan hangzott;
El is mentem messzetájra,
Elmaradt a kis leányka.
Ámde érted vadász leszek,
Mikor repülsz, reád lesek,
Ki lesz adva dalod ára:
Testedbe egy nyilt bocsátva.