Egyszer csak zsibbadást érzett a jobb lábábna. Mindjárt mozdult, odább
tette, helyet keresett neki. Csak akkor vette észre, mit tett, mikor
halk mozgást érzett a lába mellett. Ágneska odább vonta a cipellőit.
Ettől rögtön megbőszült és eltünt a varázs. Rögtön nővé vált neki a lány
s konok erőszakkal tovább nyomult a cipője és hozzá ért, hozzá simult,
erőszakkal a lánycipőhöz férkőzött. Az még egy kicsit ijedten
védekezett, szinte fölsikoltott a pokrócok közt, amelyekkel a kocsi ki
volt bélelve, aztán ugyanolyan engedelmességgel, mint délben a
levesosztásnál a kéz, megállt most a lábacska…
Pál a lábában érezte lüktetni a szivét… s ugy odatapadt, olyan forróan
oda adta magát… ahogy a keze, a szeme, a szava nem tehette volna. Csak a
cipője… aztán a sok, sok ruhán pléden át a térde…
Mikor a fürdőnél leszálltak, ugy nyujtott kezet a kis lánynak, hogy
lesegitse a kocsiról, mint a középkori trubadur a hölgyének.
S e lányka irult-pirult, remegett, szemérmében fölzavartan.
Ahó, – mondta magában Pál diadalittasan, – a gubó kezd kibomlani.