– Felét mindjárt odaadom nektek. Vehettek rajta gépet. A suszterséghez.
Legalább könnyebben dógoztok. A másik felét meg visszatesszük a bankba…
Gyáván nyögte, félve s laposan pislogatott a gyerekeire.
Azok lassan ültek, egyik az ágy szélén a csecsszopó gyerekkel az ölében.
A másik a kemence lábánál. Nem szóltak, hanem szigoruakat gondoltak s
kapzsin meresztgették a szemüket.
Az öreg savanyuan elkezdett rájuk mosolyogni, hátradült az ágyon s az
ablakra meresztette ravasz, vizes szemeit.
Odakinn már lassan virradt.